Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 1. Bevételek - d.) Kölcsönök

A városok tömeges kölcsönfelvétele szorosan összefüggött a rendészeti-szabályozó orientációjú városigazgatásról a szolgáltatásorientált városigazgatásra való áttéréssel: éppen azért volt elkerülhetetlen, mert az ehhez szükséges új technikai és szociális infrastruktúra kiépítésére a városok rendes bevételei sehol nem nyújtottak fedezetet. Az az időpont tehát, amikor az egyes városok az addigi tartózkodást feladva belevágtak a nagyarányú adósságcsinálásba, félreérthetetlenül jelzi, hogy az adott város életében megjelenő új típusú konfliktusok mikor követelték ki immár sürgető igénnyel a közhatóság új típusú beavatkozását. Az összefüggés azonban fordítva is igaz: addig egyetlen város sem vállalkozhatott igazán nagyvonalú infrastrukturális beruházásokra, községesítési politikára, ameddig a bankrendszer és a tőkepiac fejlődése nem teremtette meg az ehhez szükséges hatalmas hiteligény zökkenőmentes kielégítésének feltételeit. Másfelől az, hogy a gyümölcsöző elhelyezkedést kereső tőkék a városokban mint jogi személyekben felismerjék a biztos és elsőrendű adóst, eleve feltételezte, hogy a város gazdasági potenciálja, rendszeres jövedelemforrásainak fejlődése, gazdálkodásának szervezettsége elérje azt a szintet, ami a befektetők bizalmát megalapozza. Hogy Budapest esetében mindezek a feltételek az 1880-as évek vége előtt nem érlelődtek meg, azt már az a tény is mutatja, hogy a város addig aránylag kis összegű kölcsönökhöz is csak viszonylag magas, a nagyobb beruházások várható hozamát meghaladó kamattal és nagy kibocsátási tőkeveszteséggel jutott. Az 1880-as években a főváros által felvett kölcsönök kamata 5% volt. A tulajdonképpeni községi hitel — amely nem jár együtt jelzálog bekebelezéssel, mivel a község mint közjogi személy jövedelemforrásai biztosítékul elismertettek — Magyarországon ismeretlen volt 1880 előtt. A nyolcvanas években több budapesti nagybank felvette üzletkörébe községi kötvények kibocsátását. ' A hatalmasra duzzadó fővárosi hiteligény méreteinek ez a forma nem felelhetett meg. A főváros hosszú lejáratú kölcsöneit önálló kötvénykibocsátás révén szerezte be, természetesen a nagybankok közreműködésével. Az átmeneti pénzhiányok áthidalására pedig rövid lejáratú folyószámlahitelek szolgáltak. Az első igazán nagyszabású, 25 millió forint (50 millió korona) összegű beruházókölcsön felvételét a törvényhatósági bizottság 1889. február 13-i ülésén határozta 229 Rácz, 1913. 357-358. 230 Madarassy-Beck, 1909. 694-696. 134