Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 1. Bevételek - a.) Adóbevételek

hogy a közterhekhez való hozzájárulásuk kövesse tőkeállományuk és gazdasági súlyuk fejlődését. Az adókivetési eljárás mind a III. osztályú kereseti adónál, mind a társaságok adójánál nagymérvű jövedelem-eltitkolásra adott lehetőséget, a házbéradót viszont a tényleges házbérek alapján vetették ki. A lakásmizéria — sőt, a munkásság esetében nyugodtan beszélhetünk lakásnyomorról — következtében igen magas és a századforduló után egyre gyorsabb ütemben dráguló lakásbérek minden lehetőséget megadtak a bérjövedelmet terhelő adóteher bérlőkre történő továbbhárítására. Kétségtelen, hogy az adórendszerbe beépített degresszió következtében a városi pótadóztatás relatíve a legsúlyosabb terhet a kis lakások bérlőire, azaz a munkásságra és a kispolgárságra hárította. Ugyanazon rétegekre, amelyeket a közvetett adók is a legnagyobb mértékben vettek igénybe. Az adóbevételeken belül az egyenes adók javára végbement eltolódás tehát nem jelentette az alacsony jövedelműek terheinek könnyítését és egy részének a vagyonosokra történő áthárítását. Az adórendszer e szerkezetének átrendezésére irányuló, végülis eredménytelen törekvések kezdete nagyjából egybeesett a városi háztartás válságának kiéleződésével. A bevételek égetően szükséges fokozása ugyanis nehezen tűnt megvalósíthatónak a hozadéki adók által addig megkímélt vagyonalapok bevonása nélkül. Az erre irányuló javaslatokat elsőként a Vázsonyi-féle demokrata program öntötte formába. Ehhez képest lényegesen mást senki nem tudott ajánlani, így a programnak ez a része hamarosan hivatalos elfogadást nyert. A tanács első ízben az 1899. évi költségvetés előterjesztése kapcsán vetette fel új adónemek bevezetését. Az elképzelések között szerepelt a népoktatási törvény alapján az állami adók 5%-ában megállapítandó iskolaadó kivetése, a szikvíz, a pezsgő és a kerékpárok községi adó alá vonása. ' Közülük csak a jelentéktelen jövedelmet hozó kerékpáradó valósult meg. A szikvíz- és a pezsgőadót a közgyűlés elvetette, a mind közül legjelentékenyebb iskolaadót pedig csak azzal a feltétellel szavazta meg, hogy azt a községi adó alól egyébként mentesített állami alkalmazottak is fizessék, a belügyminiszter viszont ebben a formában nem hagyta jóvá. Vazsonyi eleve ellenezte az iskolaadót, rámutatva, hogy az a tervezett alakban a községi adópótlék burkolt emelését jelentené. Ehelyett javasolta, hogy a fővárosi 184 Gyáni, 1992. 86-88. 185 FK. 1898. november 25. 110