Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 1. Bevételek - a.) Adóbevételek

adóztatásnak az állami adórendszertől való függetlenítése érdekében a közgyűlés sürgesse az állami adók reformját, valamint foglaljon állást a kiegészítő progresszív városi jövedelemadó, a községi örökösödési illeték és a telkek értékemelkedésének megadóztatása (betterment) mellett. A közgyűlés e javaslatokat elfogadta, és utasította a tanácsot az ezekre vonatkozó konkrét előterjesztések kidolgozására.

18 A progresszív jövedelemadóval kapcsolatban a polgármester kijelentette, hogy „ az adott pillanatban tovább nem mehetünk, mint odáig, hogy a kormányhoz felirat intéztessék, jelentené ki legalább elvileg, hogy hajlandó hozzájárulni annak idején, hogy a fővárosi progressiv adó behozassék."

187 A kérdés legközelebb az 1902. évi költségvetés vitájában került elő, amikor Vázsonyi számon kérte a polgármesteren a szükséges előmunkálatok „sürgős megtételét" előíró határozat végrehajtását. Halmos polgármester válaszában közölte, hogy ezek a munkálatok költségigényesek, ezért a kormány elvi hozzájárulása előtt elvégzésükre nincs mód. A kormány viszont az 1899 elején hozzá intézett felterjesztésre még nem válaszolt.

188 Az ügy megsürgetése után a pénzügyminiszter 1902 novemberében intézett lakonikus rövidségű leiratot a fővároshoz, amelyben közölte, hogy ,,a községi fokozatos jövedelmi adó behozatalát az állami egyenes adó rendszer reformja, és a székesfőváros háztartása alapjának és módszerének törvény útján bekövetkezendő átalakításáig engedélyezni hajlandók nem vagyunk."

189 1902 decemberében a közgyűlés, a gazdasági pangás és a kemény tél miatt rendkívüli mértékben kiéleződött szociális feszültség hatása alatt, megszavazott az elfogadott költségvetésen felül a „köznyomor enyhítésére" 200 ezer koronát. Ennek nyomán a pénzügyi ügyosztály felvetette, a hagyományos nyomorenyhítés szintjén még túl nem lépett szegénygondozás fejlesztésének fedezeteként, progresszív szegényügyi adó bevezetésének szükségességét „egy bizonyos létminimum megóvása mellett". A tanács, a pénzügyminiszter fentebb említett leiratára hivatkozva, a progresszió elvét nem tartotta keresztül vihetőnek, és ilyen értelemben terjesztett javaslatot a közgyűlés elé. A vitában Vázsonyi kifejtette, hogy a tanács álláspontjának akkor lenne létjogosultsága, ha az új adót is az állami adók pótlékaként terveznék. 186 FK. 1898. december 6; Uo. december 13. 187 FK. 1898. december 13. 188 FK. 1901. november 29. 189 FK. 1902. december 21. 111