Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 1. Bevételek - a.) Adóbevételek

A közvetett adónemek mindvégig az adóbevételek túlnyomó részét tették ki: arányuk 1908-ig, az egyenesadó-pótlék kulcsának felemeléséig, 60% körül mozgott, ezt követően 53-56% körül alakult. Természetüknél fogva elsődlegesen a tömegfogyasztási cikkek és a lakhatás költségeit terhelték, aránytalan mértékben sújtva a csekély jövedelmű fogyasztói rétegeket. Ennek bizonyos kiegyenlítése az egyenes adók feladata lehetett volna, ha a korabeli egyenesadó-rcndszer nem mutatja maga is az „ijesztő degressziónak képét". A magyar adórendszer nem ismerte az adózó teherviselő képességét figyelembe vevő személyi jövedelemadót, hanem erre való tekintet nélkül az adótárgyak, illetve a hozzájuk kapcsolódó tevékenységek „hozadékát" igyekezett megragadni. Enyhe progressziót aránylag szűk körben, a fix fizetésű tisztviselők és alkalmazottak, valamint a havi 80 koronánál magasabb bérű munkások által fizetett IV. osztályú kereseti adónál alkalmazott. Nem volt adómentes minimum sem. Ez a rendszer az igazán nagy jövedelmek megfogására eleve nem volt alkalmas, az alapadókra azonban további „emeletekként" rakódtak a fix tételekben megállapított II. osztályú kereseti adó, továbbá az általános jövedelmi pótadó, amelyek a degressziót sok esetben szélsőségessé fokozták. Hegedűs Lóránt kimutatása szerint például a nagyvárosokban 10 korona házbérre 79,5%, 100 000 korona házbérre viszont mindössze 19,5% adóteher nehezedett. A főváros az általános jövedelmi pótadó kivételével minden jelentősebb állami egyenes adó után szedett pótlékot: a földadó, a házbéradó, a kereseti adó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója, a tőkekamat- és járadékadó után. Mértéke 1908-ig egységesen az alapjául szolgáló állami adó 25%-a, ettől kezdve 33%-a volt. Azaz hatásában a községi adópótlék az állami adórendszer minden fonákságát nagyjából ilyen mértékben fokozta. Kulcsa egyébként országos vi179 Az, hogy az állandósult lakásmizéria viszonyai között semmiféle akadályba nem ütközött e teher jelentős részének a lakókra történő továbbhárítása, tulajdonképpen nem csak a házbérkrajcárra igaz, hanem a házbéradóra és a rárakódó községi pótlékra is. Tehát ez is inkább a lakók, mint a vagyon terhét képezte, mégsem sorolhattuk a közvetett adónemek közé, mivel Budapesten a bérbe nem adott ingatlanok, lakrészek után is — becslés alapján megállapított — házbéradót fizettek. A kivetett adónak a bérelt és a tulajdonos által használt ingatlanok közötti megoszlását nem ismerjük. 180 Hegedűs, 1906. 63. ; az adórendszerének ismertetését Id. még Milhoffer, 1904. II. 163-282.; Kmety, 1911. 181 Hegedűs, 1906. 68. 108