Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai

nyének elismerése mellett szavaz ugyan, a megyei törvényszékre való fellebbezés kérdésében azonban érdemben véleményt mondani mindaddig nem tud, míg jó néhány közjogi probléma nem tisztázódik, illetve „míg az el nem határoztatik, micsoda befolyással s részvétellel lesznek a Szepes vármegyei törvényszék bíróinak választásában" a kerület lakosai. A szepesi városok függetlenségének megőrzését támogató nemesi követek közül Bezerédj István a városok helyhatósága elenyésztetésében rejlő veszélyes precedensre figyelmeztetett. A konzervatív Andrássy József ugyancsak azért vetette el a kerületi ülés javaslatát, mert annak következtében a szóban forgó városok lakosai „az eddig gyakorlott szabad bíróval asztásból elesnének", márpedig „az úrbéri tárgyban megállapított elv szerint senkinek sorsa rosszabbá nem változhat". Sztojka Imre báró arra az ellentmondásra hívta fel a figyelmet, amely Szepes megye azon kijelentésében rejlett, hogy a megye a kerület önállóságát a maga kebelén belül fent kívánja tartani. Fenti állásfoglalásokkal szemben a kerület azonnali bekebelezését sürgette a Szepes megyei követeken kívül La Motte Károly gróf, Perényi Gábor báró, Palóczy László, valamint Marczibányi Antal is. Legfőbb érvük a kerület önállósága ellen az volt, hogy ezt a statust az országgyűlés soha sem ismerte el, s az, hogy a kérdés már több ízben is szerepelt az országgyűléseken a sérelmek között, s ezt nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni. A többség végül is úgy döntött, hogy a kerület jogállását meghatározó elvi határozathozatal a közjogi munkálat idejére halasztandó, a kerületi törvénytervezetet pedig minden módosítás nélkül érvényben tartotta.

274 Habár a kerület önállóságának felszámolása egyelőre nem állott a kormányzat szándékában, és ellenezték a főrendek is , a rendek kitartottak a bekebelezés mellett, a törvénykezési szisztéma vonatkozásában pedig ragaszkodtak ahhoz a megoldáshoz, hogy a városok törvényszékeiről a megyei bírósághoz kerül- jenek a fellebbezések. Ugyancsak a megye törvényszékét jelölték ki a rendek a szepesi városok szóbeli bíróságai felett álló fellebbviteli fórumnak, s ez a javaslat vita nélkül keresztülment előbb a kerületi,

277 majd az 1834. május 1-jei országos ülésen.

278 A főrendek azonban 1834. június 7-i ülésükön azt a határozatot hozták, hogy a fellebbvitel a szóbeli pereket tárgyaló elsőfokú fórumoktól ezekben a városokban is a tanácsokhoz kerüljön. A főrendek döntésüket azzal indokolták, hogy a kerület önállósága nem számolható fel, mivel „a közjóléttel öszve nem ütköző kiváltságok ezen országgyűlésnek rendszeres munkálkodása által nem veszedelmeztethetnek".

279 A rendek a főrendekhez küldött második üzenetükben is fenntartották álláspontjukat, jóllehet 121