Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai

azt az 1835. november 26-i országos ülésen a személynök feltétlenül megváltoztatandónak nyilvánította. A városi követek közül Kricske József, Haske Sándor és Markovics Antal határozott formában megújították a negyedik rendnek a kerület jogállása ügyében tett korábbi óvását. A főrendek a rendek hajthatatlanságát látva a továbbiakban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy mivel a törvénykezési rendszer átfogó reformjára egyelőre nem kerül sor, a szabad királyi városok mellett a szabad kerületekben sem indokolt a sommás eljárás addigi rendszerének megváltoztatása. A rendek erről a megoldásról egy ideig hallani sem akartak,

282 végül azonban — korábban utaltam ennek okára — elfogadták a főrendi tábla által ajánlott kompromisszumot, s ezzel a kerület közjogi helyzetének megreformálása ebben a vonatkozásban is lekerült a napirendről. Heves viták zajlottak viszont a kerület önállóságának kérdésében a békebíróságokkal kapcsolatos törvényjavaslat tárgyalásakor. Az erre vonatkozó tervezet ugyanis a szepesi városok és a megyéhez tartozó helységek közötti békéltetés lebonyolítására a megye területileg illetékes szolgabíróit kívánta kijelölni. A békebíróságokkal foglalkozó 1834. március 6-8-i kerületi üléseken a fenti elveknek megfelelő határozat ellen megint csak Kricske József szólalt fel. Ezúttal nemcsak amiatt tiltakozott, hogy a rendek döntése a szepesi városok kiváltságait csorbítja, hanem azért is, mert ha a megyei követeknek ebben a tekintetben sikerülne érvényesíteni akaratukat, ez olyan precedenst teremtene, ,,mi veszélyes lenne, mert ezen az úton ma a XVI városnak, holnap másnak, végre mindnyájunknak privilégiumait meg lehetne semmisíteni". 4 A békéltetői intézmény 1834. április 3-i országos ülési tárgyalásán azután ismét Lőcse város követe szólalt fel elsőként a szepesi városok védelmében, majd Vághy, Havas és Pósfay emelkedtek szólásra. Utóbbiak azt hangoztatták, hogy a kerület jogállásának problémáját nem lehet mellékesen kezelni, és kijelentették, hogy könnyen található olyan békéltetési megoldás, amely sem a megye, sem a kerület érdekeit nem sérti. A megyei deputátusok közül ezen az ülésen Szentiványi Anzelm és Ragályi Tamás álltak ki a kerület Önállósága mellett, míg Borsiczky István és Deák — utóbbi ugyan csak közvetett módon — a megye által előterjesztett követeléseket támogatták. A 16 szepesi város ügye a tárnokszék rendezésével kapcsolatos viták során is szóbakerült, mégpedig első alkalommal az 1834. április 29-i országos ülésen. Ekkor ismét Sztojka Imre báró tiltakozott a kerület bekebelezésének terve ellen. Vay János úgy vélekedett, hogy a rendek elhamarkodottan hozták meg döntésüket a 122