Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi kérdés rendezésének elvi megalapozása
tikus feldolgozására nincs lehetőség, ,,Ő Felsége alázatosan megkéressen, hogy mennél hamarább az ország rendjeit összehíván az ország gyűlésének elrendelte tését a kegyes királyi előadások ... közt első helyen foglalni méltóztasson". 427 Az 1835. november 24-i ülésen Haske — Beniczkyhez csatlakozva — megismételte indítványát. Az ülésen ugyancsak szót kérő Gaál József, Markovics Antal és Bujanovics Vince helyeselték a Zólyom megyei deputátus előterjesztését. Két nappal később a meglepően nagy számban felszólaló városi követek közül Beniczky javaslata mellett állt ki Szánthó Mihály, Gallé Menyhért, Gerencsér János, Bujanovics Vince, Havas József, Vághy Ferenc és Say István. Szánthó Mihály kifejtette azt is, hogy a szóban forgó előterjesztést csak abban az esetben támogatja, ha a folyamatban lévő országgyűlésen már nem került sor a rendezésre. Győr város követe ennek elmaradását egyébként a legnagyobb fokú méltánytalanságnak minősítette, a Beniczky-féle javaslatot pedig a szükséges kibontakozás egyik fontos momentumaként üdvözölte. Ezekkel a véleményekkel szemben Mukits Simon arra az álláspontra helyezkedett, hogy nemcsak értelmetlen, de a törvények szellemével is ellenkező az országgyűlés rendezésének kérése, „minthogy az 1608. észt. 1-ső czikkelyénél fogva a városoknak törvényhozói szavazatjok tagadhatatlan". Szabadka követének érvelése szerint csupán egyetlen megoldás lehetséges. Az ugyanis, hogy a városok ezen jogukat minden további nélkül visszakapják. Ezt a jelen országgyűlésen a jobbágyság érdekeit szem előtt tartva nem kívánja szorgalmazni, a következő diétán azonban a városok deputátusainak ebben a szellemben kell fellépniök, s ha kívánságuk nem teljesülne, az országgyűlést el kell hagyniok. Kricske József a kérdésről szólván úgy vélekedett, hogy az országgyűlés rendezése ugyan elengedhetetlen, ám a városok törvény adta joga is tagadhatatlan, s a törvények megtartásának szükségességéből következik, hogy a „szavazatok szabadságát gyakorolni kell előbb, és csak úgy kezdődhet az országgyűlés elrendezése". Lényegében ugyanazt ismételte meg most Markovics Antal is, Haske Sándor pedig (feltehetően taktikai meggondolásból) visszavonta több alkalommal előterjesztett javaslatát és Mukits Simon mellett voksolt. 429 A szabadkai deputátus javaslata valószínűleg jó ideig komolyan foglalkoztatta a városi követeket. A kérdés az 1836 első heteiben megtartott külön tanácskozásaikon is állandóan szóba került. Az 1836. február 10-i országos ülésen viszont Mukits Simon Kricske fentebb ismertetett 1835. november 26-i felszólalásával megegyezően nyilatkozott, s ehhez az állásponthoz most Josip Stajdacher is csatlakozott, majd, mintegy a városi követek végleges állásfoglalásának kinyilat166
