Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi kérdés rendezésének elvi megalapozása
koztatásaként, március 23-án Bujanovics Vince és Bakos József a városi kérdés gyökeres újrarendezése mellett foglaltak állást. Igaz, a negyedik rend képviselői a törvények szerinti jogállás elvi elismerését ezen az ülésen is követelték, ám a rendezést már nem tették ettől függővé, s azt is elfogadták, hogy az országgyűlés reformjára már csak a következő diétán kerülhet sor. A konszenzus tehát ebben a vonatkozásban is létrejött a városi és a liberális megyei követek között. Az országgyűlés rendezéséről lefolytatott viták azért is figyelemre méltóak, mert ezeken a tárgyalásokon kifejezésre jutott a társadalom különféle rétegei és osztályai egymáshoz való közelítésének, illetve a rendi társadalom helyett a polgári demokratizmusnak megfelelő társadalmi és politikai struktúra igénye. Említettem, hogy ezt a programot a liberálisok kivétel nélkül a magukénak vallották, a gyakorlati megoldásokat illetően azonban eltérő elképzeléseik voltak. A probléma részletes, minden oldalú kifejtése itt nem feladatom, néhány, elsősorban a városi kérdést közelebbről érintő összefüggésre azonban mindenképpen szükséges kitérni. Ismét az érdekek egyeztetésének programjáról Volt szó arról, hogy a nemesség és polgárság egymáshoz való közeledésének igénye már az országgyűlés kezdetén, az 1832. december 22-i kerületi ülésen megfogalmazódott. Ez azt jelzi, hogy a gondolat már jó ideje érlelődött, és a probléma korábban részben már ugyancsak jelzett „stratégiai" és „taktikai" vonatkozásai már az országos bizottsági munkálatok helyhatósági tárgyalásai során világossá váltak. Barta István említi a „A fiatal Kossuth" c. munkájában, hogy Lónyay Gábor Zemplén megye 1832. szeptember eleji közgyűlésén határozott formában fejtette ki a nemzeti egység programját. Lónyay a törvény előtti egyenlőség megvalósítását, valamennyi társadalmi réteg országgyűlési képviseletét, továbbá az adófizetés és a katonai szolgálat egyetemleges kötelezettségét szorgalmazta. Barta részletesen ismerteti a Lónyay Gábor baráti köréhez tartozó Barkassy Imrének egy 1831. augusztus 23-án kelt, Lónyayhoz írott levelét, amelyben az ekkor Bécsben élő fiatal ügyvéd többek között arról is említést tett, hogy „a nemzet különböző osztályainak összefogását már csak amiatt is feltétlenül meg kell valósítani, mert enélkül az ország fennmaradása szempontjából nélkülözhetetlen reformok realizálhatatlanok maradnak. 167
