Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

nek az országgyűlésre. A közgyűlés a bizottmány javaslatát Pest megyében sem fogadta el. (BFL. Buda. Országgyűlési iratok.) A mezővárosok, illetve általában a nem nemesek országgyűlési képviseletének gondolata a tárgyalt diétán is több ízben szóba került. Az 1836. március 24-i országos ülésen Kubinyi Ferenc fogalmazta meg a legkoncepciózusabban a problémát. Hangsúlyozta, hogy ,,a parasztnak addig nem fog enyhülni sorsa, míg ő is nem küldend Képviselőket az Országgyűlésre", és reményét fejezte ki: „erőssen hiszi, hogy a jövő Országgyűlése a nép képviselői tehetségét sürgetni fogja". Nógrád megye második követének álláspontját a liberális megyei küldöttek közül Beöthy Ödön, Kajdacsy Antal, Bezerédj István, Prónay János, Fáy András és Deák Ferenc a legteljesebb mértékig támogatták, (az ülésről 1.: Jegyzőkönyv XIV. 93. skk., KLÖM V. 577. skk.); ugyanakkor a konzervatív nemesi követek mindvégig a legnagyobb elszántsággal küzdöttek a jobbágyok országgyűlési képviseletének elve ellen, s a liberális ellenzék soraiból is többen, igen határozottan felemelték ellene szavukat. A konzervatívok egyik szószólója ebben a kérdésben is La Motte Károly gróf volt, aki az 1833. április 27-i kerületi ülésen azért tiltakozott többek között a jobbágyok „megváltakozása", valamint ,,birtokbírhatása" ellen, mert véleménye szerint ez óhatatlanul azt hozta volna magával, hogy a jobbágyok ,,még repraesentatiot is fognak kívánni", márpedig ahol „a pórsereg... béfoly a repraesentatioba, ott nincs egyéb mint revolutio, vérpatak, örökös bizontalanság". (KLÖM I. 338., 1. még: Sándor 1948. 72. sk.) Gömör megye követe a következő nap a nem nemesek országgyűlési képviselete ellen azzal érvelt, hogy ennek következményeképpen a végrehajtó hatalom gyengülne meg, s ennek főként az addigi kiváltságos osztályok látnák a kárát. (KLÖM I. 341. sk.) Az 1833. szeptember 4-i, majd az 1834. november 10-i országos üléseken La Motte újra felhívta a figyelmet az örökváltság és a nem nemesek országgyűlési képviselete közti szükségszerű kapcsolatra, ami az „alkotmány" legvitathatatlanabb veszedelmét jelentené, mivel anarchiát, az anarchia pedig katonai diktatúrát eredményezne. (Jegyzőkönyv IV. 100. sk., IX. 210. sk., KLÖM II. 158. sk., III. 718. sk., vö.: Sándor 1948. 60., 117. sk., Sándor Pál azonban tévesen úgy tudja, hogy La Motte nem az 1834. november 10-i országos, hanem az 1834. november 22-i kerületi ülésen szólalt fel negyedik alkalommal a jobbágyok megváltakozása, illetve a nem nemesek országgyűlési képviselete megakadályozásának szándékával.) A konzervatív megyei követek közül Niczky János is szót emelt egyébként a jobbágyok országgyűlési képviselete ellen az 1833. április 29-i kerületi ülésen (KLÖM I. 346.; vö.: Sándor 1948. 73.); majd az 1834. november 10-i országos ülésen Zmeskál Móric az „örökös megváltakozás" egyik legfőbb veszélyét ugyancsak abban jelölte meg, hogy ez „a Democratiának a leg tágasabb utat és kaput nyitna". (Jegyzőkönyv IX. 214. sk., KLÖM III. 719. sk.; vö.: Sándor 1948. 60., 205. sz. jegyzet.) A jobbágyok országgyűlési képviseletét ellenző liberális követek nevében az 1833. április 28-i és az 1833. június 17-i kerületi üléseken Marczibányi Antal, az 1833. április 29-i kerületi ülésen pedig Asztalos Pál szólalt fel (ezekről 1.: KLÖM I. 342., 230