Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

479., illetve 346.; vö.: Sándor 1948. 73.). A már említett 1836. március 24-i országos ülésen Nagy Pál fejezte ki ellenvéleményét a jobbágyok közvetlen országgyűlési képviseletével szemben, s álláspontját azzal indokolta, hogy a jobbágyok képviselői ugyanúgy elárulnák választóik érdekeit, mint ahogy a városi követek is elárulták azokét, akiknek a nevében a diétákon megjelennek. 400 BFL. Pest. Rendeletek és felterjesztések a. n. 3803. 101 A fentiekre 1.: Barta 1959. 293., Barta 1963. 333., Barta 1966. 110., 120., 159., 161., Magyarország története 1790-1848. 693. A városok és a Kamara viszonyáról, illetve a városok kettős alárendeltségéről 1. többek között: Horváth I. 335. sk., Ereky 1917. I. 360., Oszetzky 65. sk., Felhő 220. skk. 102 A városok országgyűlési jogállásával kapcsolatban már több ízben hivatkozott munkájában Dessewffy Aurél is kifejtette nézeteit. Dessewffy tervezete szerint az alsótáblán 224 követ foglalna helyet, ebből a királyi városok követeinek száma 42 lenne. Ez a megyei követek tervezett létszámának valamivel több mint egynegyede, ami a városok lélek- illetve portaszámát véve alapul aránytalanul sok ugyan, ám a városok gazdasági, valamint művelődési központ szerepét tartva szem előtt, mindenképpen indokolt, sőt szükséges. A városok a 42 követi hellyel — fűzte tovább gondolatmenetét Dessewffy — nyilván elégedetlenek lesznek, ugyanúgy, mint ahogy az országos bizottság általjavasolt szavazatszámmal is elégedetlenek voltak. Az út azonban nyitva áll előttük országgyűlési helyzetük további javítására, de ehhez az igazgatási rendszerük demokratizálása, továbbá a „politikai függetlenség"-ük megszerzése elengedhetetlen előfeltétel. A 42 követi helyet Dessewffy differenciáltan kívánta megosztani a városok között. Elképzelése szerint a 10 legnépesebb város, vagyis Buda, Debrecen, Pest, Pozsony, Sopron, Szabadka, Szeged, Temesvár, Újvidék és Zombor egyenként két-két követet küldene; további 13 város — köztük Győr, Kassa, Nagyszombat, Selmecbánya és a külön is kiemelt Körmöc — tizenegy követet, és a fenti két csoportba nem sorolt többi szabad királyi város — a földrajzi adottságoknak megfelelően körzetekre osztva — ugyancsak tizenegy követ küldésére lenne jogosult. (Dessewffy 73. sk.,78. skk., 91.) 103 Az 1843-44. évi országgyűlés folyamán — az 1844. február 17-i országos ülésen — Tolna megye egyik követeként jelenlévő Perczel Mór fejtette ki igen egyértelműen azt a véleményét, hogy a városok országgyűlési jogállása rendezésének, valamint igazgatási rendszerük demokratizálásának kérdését egymástól elkülönítve kell megoldani. Ennek a véleménynek Bezerédj és Perczel az 1844 decemberében kelt követi végjelentésükben is nyomatékosan hangot adtak. (Erről 1.: Csapó 268. sk., 276. sk.) A centralisták vonatkozó nézeteinek ismertetése önálló tanulmány tárgyát képezhetné. Itt csupán annyit szeretnék megjegyezni, hogy az utolsó rendi országgyűlésen ez a felfogás érvényesült mind határozottabban, az 1848. áprilisi törvények azután ebben a formában egyszer s mindenkorra levették a kérdést a napirendről. 231