Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai
tek többsége, anélkül, hogy a királyi városok közötti gazdasági különbségeket szem elől tévesztették volna, valamennyi szabad királyi város számára megszavazta a vásári bíróságok létrehozásának jogát. Eljárásukat, miként azt Hertelendy Miksa megfogalmazta, azzal indokolták, hogy célszerűtlen lenne, ha „az illyetén különböztetés a királyi városoknak egyenlő igazságban lévő állásait" veszélyeztetné, s ezzel az amúgy is meglévő különbségek további növekedését segítené elő. Nehezebben megoldható feladatnak bizonyult a szóban forgó bíróságok hatáskörével kapcsolatos ellentétes álláspontok kiegyenlítése. A többség ugyanis most azoknak a rendezett tanácsú mezővárosoknak a vásári bíróságait, mely mezővárosok törvényszékeiről közvetlenül a sedriára lehetett fellebbezni, mindazon jogokkal fel kívánta ruházni, amelyekkel a tervek szerint a szabad királyi városok vásári bíróságainak kellett rendelkezniük. A kerületi javaslat ezen mezővárosok szóban forgó fórumait eredetileg csupán arra akarta felhatalmazni, hogy „egyedül a vásár lefolyta alatt történt adás, s vevésekből származó, s ugyanezen vásár lefolyta alatt elintézhető" ügyekben ítélkezzék, a bonyolultabb esetekben való eljárást azonban már nem utalta hatáskörükbe. A rendek Vághy Ferenc javaslatára azt is kimondták, hogy mind a szabad királyi városok, mind a fentebb említett mezővárosok vásári bíróságai az országos vásárokon kívül a hetivásárok idején is lássák el törvénykezési feladataikat. A vásári bíróságok, s ezen belül a mezővárosok vásári bíróságai hatáskörének kiterjesztését a városi deputátusokon kívül elsősorban azoknak a liberális szellemű megyéknek a követei szorgalmazták, mely megyék területén nem volt szabad királyi város, de volt jelentősebb piacközpont szerepét betöltő oppidum, illetve ha volt akár több szabad királyi város is, ezek mellett kiemelkedő gazdasági szerepet betöltő mezőváros is előfordult. Mindennek a gazdasági jelentőségét itt szükségtelen hangsúlyoznunk, ám a lezajlott vitában elhangzott az a mindenképpen jogos kérdés is: vajon célszerű-e az összeurópai viszonylatban elmaradottnak számító vásártartás rendszerét fejleszteni. Palóczy László kifejtette: „Még az is nagy kérdés a politikusok előtt, hogy a sokszori és sok helyen tartani szokott vásárok a kereskedést és szorgalmat elősegítik-e vagy inkább gátolják". Eztán Anglia példájára hivatkozott, ahol világosan megmutatkozik, hogy „legvirágzóbb ott a kereskedés és a szorgalom, ahol minden fabrikában és minden boltban minden nap vásár van". Azt persze Borsod megye második követe is nagyon jól tudta, Magyarország vonatkozásában ez legfeljebb kegyes óhaj lehet és semmiképp sem reális alternatíva. Az a megoldás viszont, amit ajánlott, hogy ti. egyelőre csak Pesten, Debrecenben, 95
