Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai

vétlenül szolgálta a gazdaság fejlődését. Ezzel szemben mind a fiumei ítélőszékek, mind a szóbeli perek bírósága csak közvetve feleltek meg ennek a célnak. Talán megkockáztatható az a feltevés, hogy ez utóbb említett törvénykezési fórumok létrehozása bár vitathatatlanul közvetett módon, de a vásári bíróságok felállításánál nagyobb hatékonysággal mozdíthatta elő a gazdasági fejlődést, mégpedig egy olyan jellegű gazdasági fejlődést, amelyben mind nagyobb szerepet kaptak a nem feudális elemek. A vásári bíróságok a fennálló hatalmi struktúrát kevésbé veszélyeztették, mint a fiumei bíróságok és a szóbeli perek ítélőszékei. Természetesen az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a vásári bíróságok működéséből az áruforgalomban érdekelt valamennyi társadalmi réteg — a konzervatív arisztokratákat és köznemeseket is beleértve — azonnali és kézzelfogható hasznot húzott, s már csak ezért is támogatta a javaslat törvényerőre emelkedését. Eme közvetlenül hasznosabb, ám hosszabb távon kevésbé „veszedelmes" javaslatnak a vita nélküli átengedése a konzervatív erők részéről ráadásul ügyes taktikai húzás volt. Azt demonstrálta, hogy a valóban „ésszerű" intézkedések meghozatalától az ő táboruk sem zárkózik el. A vásári bíróságok A vásári bíróságokról szóló kerületi javaslat egyébként maga is kimondta, hogy a megalkotandó törvény célja a „kereskedésnek az igazság gyors kiszolgáltatása által eszközlendő" előmozdítása, s úgy kívánt rendelkezni, hogy ezeket a bíróságokat minden olyan szabad királyi városban, minden „oly rendezett tanáccsal bíró községekben", s azon egyéb kategóriákba tartozó helységekben is fel kell állítani, „hol jelesebb vásárok tartatnak". A tervezet részletesen szabályozta ezeknek a fórumoknak a hatáskörét és eljárási rendjét, s rendelkezett az olyan nemes személyekkel szembeni eljárásról, akik „nem bejegyzett kereskedők". A javaslattal a rendek először az 1834. február 25-i és 26-i kerületi üléseken foglalkoztak, s ekkor két kérdésben alakult ki vita. Néhányan a szabad királyi városok egy részének említett megkülönböztetése ellen tiltakoztak, Dókus László pedig küldői véleményét tolmácsolva azt terjesztette elő, hogy a vásári bíróság nemes és nem nemes esetében ugyanazon hatáskörrel rendelkezzék, már csak azért is, mert ellenkező esetben „a nemesek jövendőre is minden hitelből kizáratnak". A többség mindkét vonatkozó indítványt elvetette, ám ezek a problémák a május 2-i, 3-i és 6-i országos üléseken újra szóba kerültek. Ekkor Klauzál Gábor javaslatára a köve94