Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi bíróságok rendezésének problémája

dő, a törvényes elégtétel az illetékes megyei törvénykezési fórum közbejöttével nemesi javaiból adandó meg. A 8. § a városi bíróság illetékességét a kétes nemességű személyek mellett a városban lakó nemesek nem nemes származású cselédei valamennyi, tehát mind személyes, mind anyagi jellegű ügyére kiterjesztette. A 9. § az 1723. évi XLIV. te. rendelkezéseit felelevenítve arról kívánt intézkedni, hogy a szabad királyi városok területén lakó, magyar nemességgel nem rendelkező, illetve nem honosított külföldiek—a kamarai és más királyi tisztviselőket is ideértve, mint a magánosok alkalmazottait — ugyancsak minden, hivatali tevékenységüket nem érintő ügyében a városi bíróságot kell megillesse az ítélkezés joga. A 10. § végül a kerületi javaslat utolsó §-ával egybehangzóan arról rendelkezett, hogy a törvénycikk hatálya a vásári bíróságokra nem terjed ki. Sopron főbírája a tervezetet meglehetősen hosszadalmas indoklással terjesztette elő. Mondanivalójának lényege az volt, hogy a negyedik rend azért kényszerült az ismertetett javaslat benyújtására, mert a kerületi ülés által elfogadott tervezet a városi bíróságok hatáskörét nemcsak méltánytalanul s az érvényben lévő törvényekkel is ellenkezve megcsonkítja, de életbelépése a városi ítélőszékek előtt folyó perek tárgyalását is rendkívüli módon lelassítaná. Ez viszont károsan hatna mind az ipari, mind a kereskedelmi tevékenységre, aminek azután mindenekelőtt a városok, sőt ezen túl az egész ország gazdasága is kárát látná. Say István gazdasági jellegű eszmefuttatása Vághy felszólalása után Say István emelkedett szólásra. Többek között arra mutatott rá, hogy ha a kerületi javaslat törvényerőre emelkedék, az főleg a vagyontalan nemességet sújtaná, mivel lehetetlenné tenné, hogy az ipar vagy a kereskedelem területén megélhessen. A kerületi javaslat azonban további, s szinte beláthatatlan következményeket involvál, hiszen az a szemlélet, amely itt is megnyilvánul, s amely az ország valamennyi nem nemesi státusú lakóját sújtja, még inkább arra fogja a meggazdagodott polgárokat indítani, hogy nemességet szerezzenek, mesterségük gyakorlásával pedig egyszer s mindenkorra felhagyjanak. Az ipar és kereskedelem fejlődése ilyen körülmények között végképp elképzelhetetlen, s az ország gyarmati függése soha sem lesz felszámolható. A megoldás egyedül csak az lehet, ha „nemesíttetik a munka, ez pedig csak úgy nemesedik, ha a rend, ki a 63