Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi bíróságok rendezésének problémája

munkát teszi, nemesíttetik, és ez ismét csak az által nemesedik, ha minden ember, ki a polgárok művészségébe lép, s a... polgárok kenyeréből részt vesz... a polgárok törvényei s törvényhatóságai alatt" végzi tevékenységét. Ezt azonban a kerületi javaslat semmiképpen sem biztosítaná, miképp nem biztosítaná a városi követek nevében Vághy által előterjesztett indítvány sem. Ezért feltétlenül szükséges az 1405. évi V. és VIIL, valamint az 1563. évi XLII. törvénycikkekben, továbbá a Hármaskönyv 1. része 9., illetve 3. része 10. és 20. címeiben foglaltaknak „eredeti tisztaságokba, épségekbe, s hathatóságokba" való visszahelyezése, mégpedig „azon módosítással, melyet az 1635-ik 21-ik és 1649-ik 15-ik cikkelyek rendelnek". A soproni és a székesfehérvári követ álláspontja az elveket illetően kétségkívül megegyezik. A gyakorlati megoldást illetően azonban — és ez itt nagyon lényegesnek látszik — véleményük igencsak eltérő volt. Ez egyébként ellentmondott a néhány nappal korábban közhírré tett, a városiak egységes fellépésének szükségességét deklaráló nyilatkozatnak is, ám ebben az esetben is nagy a valószínűsége annak, hogy pontosan kiszámított taktikai lépésről volt szó. A városi deputátusok a kerületi javaslattal szembeni elégedetlenségüket ilyen módon is kifejezésre kívánták juttatni. Erre nemcsak abból következtettünk, hogy Vághy és Say a konkrét megoldást illetően nem bocsátkoztak vitába egymással, de Havas József azon megjegyzéséből is, mely szerint ő ragaszkodik „azokhoz, melyek Sopron és Fehérvár követjei által hozattak elő". Az ugyanis nehezen képzelhető el, hogy Havas az ellentmondást ne vette volna észre, s arra, ha ez „spontán" adódott elő, valamilyen módon nem utalt volna. Az viszont, hogy az ülésen elhangzott első felszólalását az idézett megjegyzéssel kezdte, majd igen röviden kevéssé lényeges kérdéseket érintett, ugyanakkor tényleges mondandóját a kerületi javaslattal kapcsolatban részletesen később fejtette csak ki, mindenképpen igazolni látszik feltevésünket. Valószínűnek látszik az is, hogy valamiféle egyezség létrejött a városi követek és a személynök között is, miután Somssich Pongrác csak Say István beszédére reflektált azzal, hogy a székesfehérvári deputátus által kifejtett elvekkel a maga részéről egyetért ugyan, ám azok érdemi tárgyalását „oda valóknak ítéli, hol majd mind ezen viszonyokról kimerítőleg ... tanácskozni fognak". Az elnök ebben a felszólalásában azonban arra is szükségesnek látta figyelmeztetni a városok követeit, hogy ők „itt privilegialis Statusnak tartatnak" és valamennyi rend csupán azért rendelkezik a maga kiváltságaival, hogy azokat „a Haza közboldogságára használja". Eztán utasítást adott a 64