Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek küzdelme országgyűlési jogállásuk megváltoztatásáért
kijelentette, hogy a városi követek hozzászólásait nem veheti figyelembe a határozat kimondásánál, mivel szavazataik „elidálták", vagyis hatálytalanították egymást. Ez alkalommal Nagy Benedek és Gaál József városi deputátusok jelentették be tiltakozásukat, s egyúttal újólag követelték az 1608. évi koronázás utáni I. te. figyelembe vételét a városi voksok értékelésénél. " 1834. december 15-én, amikor arról a kérdésről folyt a vita, hogy a földesúr és jobbágy közötti per esetén ki elnököljön az úriszéken, Vághy, Kricske és Bujanovics városi követek azért kértek szót, mert Zmeskál Móric többek között azt a kijelentést tette, hogy „Magyarországon azon elv, miként nemo in causa propria judicem agere potest (birtokügyekben senki sem lehet saját bírája), nem alkalmazható, mert az országgyűlésen is csak a nemesség maga van jelen, s maga ügyében önmaga hoz törvényt, ... ami ellen ... éppen nem lehet ellenvetni, hogy a királyi városok is jelen vannak", hiszen több követ is kifejtette, a királyi városok csupán mint „morális nemesek" vesznek részt a diétán. Zmeskál ehhez még provokatív szándékkal hozzátette: a városok a fentiek következtében együttesen csak egy szavazattal bírnak. 144 1835. május 20-án (ekkor éppen az 1835. április 9-i, az úrbéri javaslatokkal kapcsolatos királyi leirat volt napirenden) Nagy Benedek kért több alkalommal is szót, s feltételezhetően azt fejtegette volna, hogy a legelőelkülönítésnél van fontosabb kérdés is, így például a szabad királyi városok országgyűlési képviselete. Buda város első követének felszólalásai — különben nem az első esetben, s nyilván felsőbb utasításra — nem kerültek a jegyzőkönyvbe, ami miatt azután Havas József jelentett be óvást, és azt is közölte, hogy a városok országgyűlési jogállása kérdésében Nagy Benedekkel a legteljesebb mértékig egyetért. A negyedik rend tiltakozására természetesen nemcsak az úrbéri javaslatok tárgyalása alkalmával, de az országgyűlésen előforduló szinte valamennyi tárggyal kapcsolatban sor került, akár kapcsolódtak ezek valamilyen formában a városi problematikához, akár nem. így az 1833. július 2-i kerületi és a július 4-i országos ülésen ismét csak a vallásügyi sérelem kapcsán az 1833. október 31-i országos ülésen, amikor Dubraviczky Simon, majd az 1835. november 24-i országos ülésen, amikor idősebb Beniczky Lajos az országgyűlés rendezésének kérdését vetette fel, továbbá az 1834. április 2-i, április 12. és 18. közötti, a május 22-i, a június 2-i, június 14-i és az 1835. november 26-i országos üléseken, amikor a bírósági törvényjavaslatok vitája volt napirenden. De óvást jelentettek be a városi követek az 1835. január 26-i országos ülésen is, ahol a főrendi tábla távollévő, s követek által sem képviselt tagjainak az üléseken való részvételre történő kötelezése lehetőségét 51
