Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városok rendezésével kapcsolatos tervezetek
országgyűlési képviseletét illetően azonban a bizottság meglehetősen szűkkeblűnek mutatkozott. Az 1790-ig becikkelyezett városok ülési és szavazati jogát ugyanis változatlanul fenntartotta volna, az 1790 után szabad királyi városi rangra emelt és a diéta által is inartikulált helységek esetében viszont azt látta helyénvalónak, hogy ez utóbbiak csak valamelyik szomszédos és szavazati joggal rendelkező várossal együtt küldhessék el követeiket az országgyűlésekre. A nemesi túlsúly biztosítása érdekében azt hozta javaslatba, hogy a városokat megillető egy-egy szavazattal szemben a megyéknek három-három szavazata legyen. Emellett a királyi táblának kilenc, Horvátországnak négy, a káptalanoknak egy-egy, a Jász-kun és a Hajdú kerületeknek kettő-kettő, a túrmezeinek és a fiumeinek egy-egy, és a szepesi városok kerületének egy szavazatot szánt, s végül a pesti egyetemnek ugyancsak egy voksot akart adni. A bizottság szűkkeblűsége a városokkal szemben az országgyűlési jogállás vonatkozásában természetesen relatív. Egyes megyéknek a bizottság elnökéhez, Sándor Lipót főherceg nádorhoz benyújtott, s lényegüket tekintve a városok országgyűlési helyzetének törvényes formában történő teljes nullifikálását célzó javaslataihoz viszonyítva pedig kifejezetten kedvező és méltányos volt. Ezek közül a megyék közül legkirívóbb Turóc megye említett javaslata, amely az egy szabad királyi város egyenlő egy nemes személlyel tételre hivatkozva azt követelte, hogy a városok csupán egy szavazattal rendelkezzenek a diétákon. Más megyék ugyanakkor a bizottság előterjesztésében megállapított aránynál jóval kedvezőbb szavazatszámot kívántak biztosítani a városoknak. így például Szepes megye a megyei szavazatok megtöbbszörözése nélkül a városok számára 24 szavazati joggal rendelkező követ küldését tette volna lehetővé. Nagyjából hasonló arányú képviseletet biztosított volna a városoknak Ocsai Balogh Péternek, a hétszemélyes tábla bírájának, a nemesi mozgalom ismert vezetőjének tollából származó, ám az országos bizottság többsége által elutasított tervezet. Balogh Péter elképzelése szerint a 20 ezer lakoson felüli szabad királyi városoknak két-két, a 10 és 20 ezer közöttieknek egy-egy, a 10 ezer alattiaknak pedig a 20 ezres létszámot kitevő csoportokba tömörülve ugyancsak két-két szavazati joggal rendelkező követ küldésére lett volna módjuk. Az 1790-91. évi országgyűlés által kiküldött regnicolaris deputáció munkálatai ismert okok miatt voltaképpen soha nem jutottak el addig, hogy az országgyűlés érdemben foglalkozzék velük. A politikailag mindaddig passzív negyedik rend ugyanakkor — nyilván nem függetlenül II. Lipót akcióitól és semmiképpen nem 34
