Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városok rendezésével kapcsolatos tervezetek
függetlenül az 1792. évi országgyűlésnek kizárólag a nemesség érdekeit szem előtt tartó végzéseitől — egyre nyíltabb formában adta elégedetlenségének tanújeleit. A városlakóknak az országos bizottság készülőfélben lévő tervezeteivel kapcsolatban sem voltak különösebb illúziói. Ez is közrejátszhatott abban, hogy a szerveződő jakobinus mozgalom vezetői a polgárságra is számítottak. Martinovics és Laczkovics 1793-ban készített alkotmánytervezete az országgyűlési képviselet vonatkozásában feltétlenül előremutató: a kétkamarás országgyűlés második kamarájában kizárólag a nép, a „harmadik rend" képviselőinek óhajtott helyet biztosítani. Ez a gondolat Martinovics ugyanezen év augusztusában papírra vetett, a megyékhez és az országgyűlési követekhez intézett röpirataiban, továbbá a Reformátorok Társasága Kátéjában is megjelenik. Az az elképzelés különben, hogy a két kamarából összetevődő országgyűlés alsóházában kizárólag a nem nemesi osztályok küldöttei foglaljanak helyet, néhány hónappal korábban annak a nyolc vármegyének a tervei között is szerepelt, amely megyék Magyarországot önálló köztársasággá kívánták alakítani, s melyek szervezkedéséről éppen Martinovics tájékoztatta a titkosrendőr. 76 seget. Hasonlójellegű elképzeléseket tartalmazott Berzeviczy Gergely mintegy másfél évtizeddel későbbi, Napóleonnak ajánlott alkotmánytervezete. Az ugyancsak két kamarából álló országgyűlés alsó tábláján Berzeviczy a királyi városoknak, a jobbágyságnak, az értelmiségnek és a kereskedőknek akart helyet biztosítani. Egyidejűleg erősíteni kívánta a polgárság képviseletét a szabad királyi városok számának emelésével, mivel ebben látta „korunk kultúrájának jellemző attributumá"-t. 77 Berzeviczy alkotmánytervezete a felvilágosodás eszmevilága, illetve a francia forradalom példája által ösztönzött társadalmi reformgondolat egyik utolsó fellobbanása volt. A következő másfél évtizedben mi sem volt időszerűtlenebb, mint a reform kérdései. Az abszolutisztikus jellegű uralmi rendszere, kiterjesztése és megerősítése ezzel szemben a rendek ellenállásába ütközött, s az így kibontakozó politikai mozgalom akarva-akaratlan a reformgondolat lassú újjáéledését is magával hozta. Az 1825-ben több mint tíz esztendő eltelte után összeülő országgyűlés tárgyalásai a közjogi ellenzékiség jegyében zajlottak, a gazdasági és társadalmi reform csupán annyiban kapott itt helyet, amennyiben a diéta törvénnyel rendelkezett az 1790-91. évi országgyűlés által kiküldött regnicoláris deputáció munkájának folytatásáról, pontosabban a munka újrakezdéséről. Az 1827. évi VIII. te. rendelkezései alapján megalakított országos bizottság javaslata az 1793-as tervezethez hasonlóan a hangsúlyt az igazgatási eljárás éssze35
