Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városok országgyűlési szavazatjogáról

A városok országgyűlési szavazatjogáról A történetírás a városok országgyűlési jogállásáról A szabad királyi városok országgyűlési jogállásáról, illetve ezen jogállás alakulásáról mindmáig nem született átfogó, szisztematikus feldolgozás. Azok a később részletesen tárgyalandó művek, amelyek ennek a kritériumnak többé-kevésbé megfelelnek, alaposságuk és olykor igen széles forrásbázison alapuló tényanyaguk ellenére is inkább politikai vitairatok, s ez a tény óhatatlanul rájuk nyomja torzító bélyegét. Azok a történeti szakmunkák viszont, amelyek a problémát több-kevesebb rendszerességgel érintik, jellegüket és értéküket tekintve meglehetősen heterogének, s az adott kérdést gyakran egymásnak is ellentmondóan, a valóságos helyzetnek pedig semmiképp nem megfelelően, vagy jobb esetben is azt indokolatlanul leegyszerűsítve közelítik meg. Találkozunk például olyan megállapítással, mely szerint a „polgárság képviselői a rendi gyűlésen ellensúlyozták a nemesi követeléseket" és olyan, ezzel diametrálisan ellentétes állítással, hogy a királyi városok képviselői legfeljebb csak megfigyelőként vettek részt az országgyűléseken. A városokat „propagandisztikus célzattal és alkalomszerűen" ugyan az „ország tagjainak" nevezték, „ennek azonban nem sok tartalma volt; ezzel szemben a kései középkorra axióma szintjére emelkedett, hogy a nemesség követei képviselik az ország egész testét" . Szabó István, Kosáry Domokos, Trócsányi Zsolt és Szabad György több más történésszel együtt annak a nézetnek adnak hangot, hogy a városi követek az országgyűlésen csupán egyetlen szavazattal rendelkeztek, s az adott szövegösszefüggések alapján úgy is tűnik, nincs kétségük afelől, hogy a rendi korszakban mindvégig ez volt a helyzet.

1 Ugyanakkor a „Magyarország története 1790-1848" című munka vonatkozó részének szerzője azt írja ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy 1833-tól alakult ki, hosszas harcok után az alsótáblán az a szokás, mely szerint a vármegyei követeknek egyenkénti szavazati joguk volt, a városok és káptalanok követei pedig összesen rendelkeztek egy-egy szavazattal.

17 Gárdonyi Albert ugyancsak azt vallotta, hogy a XVIII. század végéig a városok még egyenrangú tagjai a törvényhozásnak, és csak az 1832-36. évi országgyűlésen kezdték szavazataikat kuriatim számítani.

1 19