Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városok országgyűlési szavazatjogáról

Ezeknél a meglehetősen sommás megállapításoknál mindenképpen differenciáltabb, de még mindig az általánosság szintjén marad Gyimesi Sándor véleménye. Ő úgy látja, hogy a városok országgyűlési szavazatjogának „súlya" a kései feudalizmus idején a városok autonóm jogainak hanyatlásával párhuzamosan „összezsugorodott". Ez a körülmény azzal a tényezővel együtt, hogy az egyre inkább nemesekből vagy elnemesedő polgárokból kikerülő városi vezetőréteg nem képviselte kellő eréllyel a külön városi érdekeket, azt eredményezte, hogy a városok rendisége névlegessé vált.

19 Gyimesi itt Mályusz Elemér „Geschichte des Bürgertums in Ungarn" című munkájára hivatkozik. Mályusz a Gyimesi által idézett helyen vázlatos áttekintést ad a városok rendiségének alakulásáról. Kifejti, hogy a XVI-XVIII. században a városok és a megyék egyenértékűek lettek az országgyűléseken, s hangsúlyozza, ebben az időszakban valamennyi résztvevő egyenlő szavazattal rendelkezett. A fordulatot a francia forradalmat követő évtizedekre teszi, amikor a városok egyenkénti szavazati jogát visszavonták, s a városokat kuriatim voksra szorították. Ezzel szemben Kérészy Zoltán úgy tudja, hogy ez a fordulat már egy évszázaddal korábban, a XVII. század végén-XVIII. század elején bekövetkezett. Horváth Mihály a fordulatot illetően időpontot nem határoz meg, csupán arról ír, hogy az 1790-91. évi országgyűlésen „élénk visszahatás jelentkezett a városok kebelében a nemesség ellen azon korlátozás miatt, melynél fogva az összes polgári rend csak egy szavazatra szoríttatott az országgyűléseken".

22 Lényegében ezt a megállapítást ismétli meg Bánk Ernő „A szabad kir. városok kérdése az 1843^44. évi országgyűlésen" című dolgozatában, azzal a kiegészítéssel, hogy a városok kezdetben egyetlen szavazattal rendelkeztek, majd a XVI. század végéig a negyedik rend követei is egyenként szavaztak. Arra a kérdésre azonban, hogy az általa elsőként említett változás a városok jogállásában mikor és milyen okok miatt következett be, nem ad választ.

23 A „Magyar állam- és jogtörténet" című egyetemi tankönyv, illetve a „Budapest története" harmadik kötete vonatkozó részének szerzője Mályuszhoz hasonlóan a XVIII. század végétől datálja a városok egyenkénti szavazatának megszűnését. Az utóbbi dolgozat azonban Buda és Pest városok országgyűlési helyzetét ismertetve hangsúlyozza, hogy a városok követeinek már jóval korábban „alig jutott szerep a nemesi színezetű diétán".

25 A XVIII. század végén látják a fordulat bekövetkeztét Pásztor József,"

1 valamint Csizmadia Andor. Mindketten határozottan állítják, hogy a városok egyenkénti szavazati joga eddig az időpontig „korlátlanul megvolt", majd mint Pásztor József írja, ezt követően „három és fél évtizedig eltart a városok szavazati 20