Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi követek 1836. eleji akciója

történik érdemi változás. Ezt az elvet a résztvevők egyhangúlag elfogadták, majd a január 29-i és 30-i üléseken a részletek tárgyalásába bocsátkoztak. Havas indítványa következtében kiküldtek egy szűkebb körű bizottságot azzal a feladattal, hogy Vághy elaborátumát „történeti s okirati adatokkal" egészítse ki. Ekkor merült fel az az elképzelés is, hogy egy újabb felségelőterjesztést készítenek, amelyet akkor fognak az uralkodónak átadni, amikor az országgyűlés berekesztése céljából Pozsonyba érkezik. 21 Február 3-án a Vághy-féle utasítás-tervezetnek azt a részét tárgyalták, amely a városi követeknek a következő országgyűlésen folytatandó politikájával foglalkozott. Ez a kérdés a február 12-i és február 20-i megbeszéléseken ismételten szóba került. Vághy még a jogállás változatlansága esetén sem az országgyűlés bojkottját látta célravezetőnek, ám ebben a vonatkozásban Gyurikoviccsal és Szánthóval együtt kisebbségben maradt. A kormány fellépése a városi követek akciójával szemben A kormány időközben megelégelte a városi követek renitenskedését, s a nádor útján lépéseket tett akciójuk félbeszakítására. A főherceg február 22-én kihallgatásra rendelte magához Vághy Ferencet, s utasítást adott neki egy bizottmány összeállítására, amelynek a negyedik rend deputátusainak képviseletében másnap jelentkeznie kellett nála. A küldöttség, melynek Vághy, Havas, Mikits, Bujanovics, Markovics, Stajdacher és Nagy Mihály voltak a tagjai, a mondott időben meg is jelent a nádornál. Az ott történtekről a városi követek hivatalos tájékoztatást nem kaptak. A városi konferencia egyik elnöki tisztét betöltő Nagy Mihály a kihallgatás után összehívott megbeszélésen csupán annyit volt hajlandó közölni, hogy „a Fenséges Nádor Úr tudván a városi követek között történt meghasonlást, a jó egyességet ajánlotta, a mi pedig egyebeket mondott O Fensége, azok egyes követeket érdekelvén, az egész ... 4-ik rendhez nem tartoznának". Ez a szűkszavú és semmitmondó információ nyilvánvalóan nem elégítette ki a jelenlévőket, s már csak azért is követelték a megfelelő tájékoztatást, mert a bizottmány a nádor kívánságára „az egész... 4-ik rendnek neviben küldetett ki", és így a kihallgatáson elhangzottaknak szükségszerűen az egész polgári rendet érinteniök kellett. Ám a küldöttség többi tagjának beszámolója sem tisztázta a helyzetet, mivel — mint ezt a szegedi követek jelentették küldőiknek — „mindenik legalább azon kifejezéssel, hogy Ő Fenségének beszéde, intése őket nem illetné, tartsa azon inget az maga előtt, a kit érdekel", kitért a kért felvilágosítás megadása elől. Annyit a küldöttség néhány tagja mégis 198