Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi követek kísérletei az udvar támogatásának elnyerésére

is célszerűbbnek ítélték, ha ezt a bekezdést az előterjesztésből törlik, egyebekben viszont a tervezetet jóváhagyták. Ezután került sor annak a küldöttségnek a megválasztására, melynek feladata a folyamodvány átadása volt. A küldöttség tagjai Vághy Ferenc, Dienes István, Mukits Simon és Josip Stajdacher lettek. Rájuk hárult az a feladat is, hogy a végleges formába öntött szöveget a nádorral megismertessék és felterjesztéséhez támogatását megszerezzék. A főherceg a felterjesztéshez hozzájárult, és arról is biztosította a negyedik rend képviselőit, hogy az indokolt kérelmet az uralkodónál pártolni fogja. " Vághy és társai augusztus 23-án járulhattak az uralkodó elé. A király a kérelmet átvette, majd a szóbeli előterjesztést is meghallgatva ígéretet tett a városok országgyűlési jogállásával kapcsolatos sérelem kivizsgálására. Hasonló ígéreteket a küldöttség tagjai Reviczky főkancellártól, valamint más ,,főbb tisztviselők"-től is, „kiknek az érintett ügy ajánltatott", úgyszintén bőségesen kaptak. Korábban említettem, hogy a városi követek a felségelőterjesztésben az 1608. évi I. te. életbelépésétől kezdődően tekintették át a városok országgyűlési jogállásának alakulását. Emlékeztették az uralkodót, hogy már 1830-ban is készítettek egy feliratot, amelyben alkotmányos jogaik és politikai létük védelmét kérték a harmadik rend törekvéseivel szemben. Rámutattak arra, hogy a folyamatban lévő országgyűlésen az országos ülések szerepe a kerületi ülésekkel szemben tovább csökkent, és ez a negyedik rend helyzetét végképp tarthatatlanná tette. Kijelentették, szavazataik votum curiatimként való beszámítása ellen tiltakoztak és tiltakoznak, amit azzal is kifejezésre kívánnak juttatni, hogy a szavazás ezen formájától következetesen tartózkodnak. A továbbiakban amiatt a bánásmód miatt érzett sérelmüknek adtak hangot, amelyet az 1834. április 10. és 18. közötti országos üléseken a harmadik rend képviselőitől kellett elszenvedniük, majd azt kifogásolták, ahogyan a személynök az 1834. április 14-i ülésen a szavazatokat összeszámolta.

460 Szóltak arról is, hogy a harmadik rend eljárását nem képesek megérteni. Mivel a városok gazdasági és kulturális adottságaik következtében fontos és hasznos részét képezik a társadalomnak, nézetük szerint semmiképpen sem volna megengedhető a velük szemben alkalmazott eljárás. Ellenkezőleg, maga a korszellem is azt kívánja, hogy a szabad királyi városok minden támogatást megkapjanak fejlődésükhöz. Kifejtették, hogy a törvényes rendelkezésekkel szemben a szokásjog egyáltalán nem vehető figyelembe, majd reményüket fejezték ki, hogy ez az állapot az uralkodó jóvoltából haladéktalanul megszűnik, s a kérdés végleges törvényes rendezéséig mind a négy 176