Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek kísérletei az udvar támogatásának elnyerésére
rend szabadon gyakorolhatja alkotmányos jogait. Reményüket fejezték ki azzal kapcsolatban is, hogy a városok helyzetének rendezésére nem az országos bizottság munkálatainak szellemében kerül majd sor, és hangsúlyozták, azokat az országgyűlési határozatokat, amelyek a negyedik rendet jogaiból kizárják, törvényeknek nem ismerik el. Végül ismételten kérték az uralkodót régi jussaik visszaállítására, illetve arra, hogy ha ez valamilyen okból nem volna megvalósítható, bocsásson ki egy legfelsőbb kéziratot, amelyben a városi követek szavazatainak a megyei követek szavazataival egyenlő elbírálására utasítja az alsótábla elnökét. A felségfolyamodvánnyal kapcsolatos események ismertetésekor Takáts Sándor azt is megemlíti, hogy Leopold Ferstl udvari tanácsos, a titkosrendőrség Pozsonyba vezényelt részlegének főnöke egy 1835. augusztus 18-án kelt jelentésében egyebek mellett arról számolt be Josef Sedlnitzky gróf rendőrminiszternek, hogy a felségfolyamodvány azon kitétele, mely szerint a városi követek az országgyűlés által hozott határozatokat nem hajlandók törvényesnek elismerni, a megyei követek körében megütközést és felháborodást keltett. Ferstl állítását nem kívánjuk kétsége vonni, közlése azonban a nemesi követek reakcióját valószínűleg eltúlozza, hiszen a városi követek nem először jelentették ki, hogy a kizárásukkal hozott törvényeket nem tartják kötelezőnek magukra nézve. Ám ugyanígy túlzás, mégpedig tudatos túlzás a városi követek részéről annak hangoztatása, hogy az országgyűlés semmiféle határozatát nem hajlandók elfogadni, hiszen az úrbéri viszonyok rendezését következetesen szorgalmazták, és ennek a kérdésnek a megoldását sok vonatkozásban saját helyzetük rendezésénél is előbbrevalónak tartották. Ez önmagában is megfelelő alapot biztosított a köztük és a liberális nemesi követek közti politikai együttműködéshez. Ugyanakkor jónéhány, a liberális ellenzék számára kiemelkedő fontosságú politikai ügyben szembehelyezkedtek az ellenzék törekvéseivel, és a konzervatívok, illetve az udvar álláspontját támogatták. Talán nem is elsősorban meggyőződésüket, mint inkább taktikai meggondolásokat követve tették ezt, és minden bizonnyal a liberálisok zsarolásának szándékával, ami természetszerűen egyáltalán nem segítette elő a nemesi követek egy részének a városiakkal szemben érzett gyanakvásának és előítéleteinek eloszlatását. A kormányzattal szembeni lojalitás meg-megújuló deklarálása viszont nem hozta meg számukra kívánságaik teljesülését, jóllehet egyes, a kormányhoz közel álló körök a liberális nemesi politikusokkal való szövetség megakadályozása érdekében ezt eltökélten szorgalmazták. 177
