Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi kérdés rendezésének elvi megalapozása
az érvek, melyek szerint azért nem lehet a városokat felmenteni a tizedfizetés alól, mer régtől fogva törvények kötelezik őket erre, nem állják meg a helyüket. 443 Kölcsey gondolatmenete nem kíván semmiféle kommentárt, annyit azonban felétlenül meg kell jegyezni, hogy a stratégiai és taktikai szempontok ebben a beszédben is együtt jelentkeznek. A taktikai meggondolások teljesen azonosak a Balogh és Bezerédj által kifejtett nézetekkel, stratégiai célkitűzéseit azonban ekkor még a polgári rend képviselői közül is csak kevesen tudták megközelíteni. A kontraszt különösen élesen mutatkozik meg, ha véleményét nemcsak a Balogh János vagy a Palóczy László nevével fémjelzett elképzelésekkel, hanem az ugyan liberális, ám a liberálisok táborában sajátos helyet elfoglaló felsőbüki Nagy Pál, vagy a szélsőségesen konzervatív Rudits József nézeteivel vetjük össze. Bács megye első követe az 1833. december 19-i kerületi ülésen kijelentette, hogy ő „egyessé tenni akarja ugyan ... a városokat a nemességgel, de nem úgy, hogy a közfal eldöntessék, hanem csak hogy határai kitágíttassanak". Nagy Pál az 1834. december 10-i országos ülésen tett többek között említést arról, hogy minden ,,jól elrendelt országban a nemzet minden osztályának létéről és élelme keresése lehetőségéről rendelkezni elkerülhetetlenül szükséges", és mivel Magyarországon a nemesség számára a nemesi javak, a polgárság számára a városi fundusok, a jobbágyság számára pedig a jobbágy telkek vannak kijelölve, az a véleménye, hogy „ezen három féle külön birtokok minél élesebb demarcationalis linea által választassanak el egymástól". Ezt az állapotot változtatás nélkül fent kell tartani, éppen ezért a királyi városokban lakó nemeseket sem lehet a nemesi szabadságra való hivatkozással a rájuk háruló városi kötelezettségek alól mentesíteni, mivel a királyi városok „a köz polgári rend számára" vannak „kijelelve, és a ki abban akar élni, annak a polgári törvények alatt kell létezni". A nép „külön osztályai között vonandó éles demarcationalis linea principiumából democracia nem származhatik", miként azt bárki, akinek a „democratiáról csak a legkisebb képzete is van", könnyen beláthatja. Éppen ezért — teszi hozzá nyers humorral — annak, aki őt netán a demokrácia eszméjének pártolásával vádolná, „nagyon" ajánlja, hogy „jó korán orvosról gondoskodjék". Sopron megye követének okfejtése a konzervatív megyei követek körében osztatlan tetszést váltott ki. Éppen ezért érdemes visszautalni Bezerédj 1834. április 28-i beszédére, amelyben a tolnai deputátus a rendi különbségek kialakulását ismertette, s azok mibenlétét jellemezte, majd arról beszélt, hogy „most az másképpen van, ismerjük el tehát egy részrül azon jót, mely a külön polgári testezetek 170
