Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi kérdés rendezésének elvi megalapozása
Balogh János is. így az ismertetett alkalmakon kívül az 1833. október 12-i országos, 440 valamint az 1833. december 12-i kerületi ülésen emelt szót a „közfalak lebontása" érdekében. Bars megye deputátusa ezen cél elérésének egyik leghatékonyabb eszközét a városi bíróságok hatáskörének a városokban élő nemesek mind több ügyére történő, bár korántsem korlátlan kiterjesztésében jelölte meg. Ezt a véleményét Balogh az 1833. december 13-i kerületi ülésen is megismételte 442 , az érdekek egyesítésének lehetséges útját azonban Palóczyhoz hasonlóan ő is a társadalom valamennyi nem nemes tagjának „Az aristocratiához" való felemelésében látta. Kölcsey felfogása a városokról és a polgárság szerepéről Ezektől az elképzelésektől teljesen eltérő programot csupán Kölcsey volt képes felvázolni, olyan pogramot, amely a polgárságnak nem a másodhegedűs szerepét szánta, hanem a polgári rendet a társadalmi fejlődés alapjaként vette figyelembe. Nézeteit az 1834. augusztus 28-i kerületi ülésen a tizedkérdéssel kapcsolatban fejtette ki. Miután síkraszállt a protestánsok tizedfizetési kötelességének eltörlése mellett, a városok vonatkozásában mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a polgárság és a nemesség egymáshoz való közeledése elengedhetetlen követelmény és ennek a közeledésnek az érdekében feltétlenül szükséges a szabad királyi városoknak ,,a közelítést akadályoztató terhek", köztük a tizedfizetési kötelezettség alóli felmentés. A városok problémájával feltétlenül foglalkozni kell, mondotta a továbbiakban, majd azzal folytatta gondolatmenetét, hogy a maga részéről a városok igazgatási rendszerével nincs megelégedve, mégis kijelentette: ,,E nemzet boldogabb jövendőjének reményét csak bennük lehet helyheztetnem". Egyedül ,,a városokban lelem a magot, honnan a nemzeti szorgalom és míveltség egyszer-akkor kifejlendő lészen; lelem az alapot, melyen egy népszerű, s biztos garantiák oltalmában nyugvó polgári alkotmányt emelhetünk; lelem a lépcsőt, minek segédével nemességünk a milliomokból álló néptömeggel kapcsolatba jöhet, kapcsolatba, mely nélkül előbb-utóbb az oligarchia vasjármába szabadulás reménye nélkül fog kényszeríttetni". Végül kifejtette, nem méltányos, hogy a városok, „kik a statusra nézve nemes és adózó nép módjára kétszeresen fizetnek", az egyháznak fizetendő tized által „háromszoros teher" alá legyenek vetve. A törvényhozásnak nem csupán joga, de kötelessége is, hogy az elavult törvények helyett újakat hozzon. így azok 169
