Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi kérdés rendezésének elvi megalapozása

A kérdés stratégiai vonatkozásai kapnak elsősorban hangsúlyt Kölcsey már ugyancsak ismertetett 1833. januári naplóbejegyzéseiben, és ő is szükségesnek tatja az összefogást. Az érdekegyesítés, a nemzeti egység megteremtésének eszméje számára a társadalom egészét felölelő program, a taktikai célkitűzés azonban óhatatlanul leszűkített, hiszen a parasztság mint politikai tényező még nem jöhet számításba. Az egyetlen járhatónak látszó út nézete szerint az ellenzék különféle színárnyalatú csoportjainak összefogása, s ebben a vonatkozásban a polgárság képviselőit nélkülözhetetlen szövetségeseknek tekinti. A nemesség és a polgárság összefogásának fontosságát hangsúlyozza Bezerédj István is egy 1834. április 18-i, Sztankovánszky Imréhez intézett levelében. Balogh János korábban említett felfogásával egybehangzóan utal arra, nem lehetetlen, hogy a városi követek törekvéseit a főurak felkarolják, s ha a középnemesség még ezek után sem lesz hajlandó a városok jogos igényeinek teljesítésére, úgy „végképpen eltaszítjuk őket tőlünk és a főrendek és a kormány alá kénytelenítjük őket bújni". Pedig ha egyéb meggondolások nem is, a vármegye intézményének, azaz az ország függetlensége egyetlen biztosítékának megóvása óhatatlanul megkívánja a polgársággal való összefogást. „Ha a városi érdekekkel — írja ezzel kapcsolatban —a mi vármegyei alkotmányunkat nem békéltetjük meg, mely utóbbi ellen az oligarchia és centralisaló systema dolgozik, nehezen fog az fennállani, és csak a polgári erővel gyarapodva győzi le ezen két más elvet." Enélkül a köznemesség teljesen elszigetelődik, s nemcsak a reformtörekvései hiúsulnak meg, de az ország függetlensége is veszélybe kerül.

435 Hasonló gondolatokat néhány nappal később Csapó Dánielnek küldött levelében is megfogalmaz, majd 1835. február 23-án arról ír volt követtársának, meggyőződése, hogy a városok követelésének elutasításával a szabadság ügye szenvedett vereséget, és ez azért történhetett meg, mert a nemesség önzése lehetetlenné tette a negyedik renddel való gyümölcsöző együttműködést.

437 Stratégiai és taktikai meggondolások szerves egységet alkotnak tehát Bezerédj felfogásában is, s ő az, aki az 1834. április 28-i országos ülésen ,,A nemzeti egyesülés" érdekében követeli a tárnokszék haladéktalan megszüntetését és a fellebbviteli bíráskodás minden kivételtől eltekintő egységessé tételét. Az 1833. április 27-i kerületi ülésen Nóvák Antal ugyancsak arról beszélt, hogy „polgári egyensúlyról addig álmodni sem lehet, míg 9 millió polgár társaink a polgáriság sáncába, melyből eddig kizárattak, bé nem hozatnak". „Itt az idő, nyissuk ki a kaput", mondotta Békés megye követe,

439 s ezt szorgalmazta, mint már többször utaltam rá, 168