Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi kérdés rendezésének elvi megalapozása
ugyan a halasztás mellett nyilatkozott, a javaslat lényegével azonban egyetlen kivétellel elvileg egyetértettek. A halasztás melletti állásfoglalást a megyei követek a fennálló állapotokhoz való ragaszkodás jeleként értékelték, s a városokat emiatt elmarasztalták. Ez az elmarasztalás nem volt megalapozott, ám vitathatatlan az is, hogy Dienes István, valamint Nagy Benedek 1834. április 14-i, illetve 16-i felszólalásai a liberális megyei követeket megerősíthették azon véleményükben, hogy a negyedik rend képviselői körömszakadtáig ragaszkodnak a status quo fenntartásához. Az eperjesi és a budai követ ugyanis úgy nyilatkozott, hogy ők valamennyi polgár, sőt az összes városlakó által „szabadon választatva" vesznek részt a törvényhozás munkájában, ennél fogva az a minduntalan elhangzó vád, mely szerint a városi deputátusok csupán egy szűk, oligarchikus réteg érdekeit képviselnék, semmiképpen sem állja meg a helyét. S ehhez még azt is hozzátették, hogy a városoknak felrótt választási eljárás nemcsak a városi törvényhatóságokra jellemző, s nemcsak Magyarországon dívik, hanem „ezen rendszer a más szomszéd tartományokban és országokban" is „századok olta" gyakoroltatik. Nagy Benedek azonban már április 14-én kijelentette, mindezen tények ellenére lehetséges és szükséges is, hogy „mindennemű városi tisztviselők, és országgyűlési követek a polgároknak egész egyeteme által... választassanak". Buda város első követe ezen nyilatkozatát április 16-án megismételte, s ahhoz most Koleda András, Gaál József és Haske Sándor is csatlakozott. Késmárk város 1835. évi körlevele Az április 16-i ülésen felszólaló liberális megyei követek közül Borsiczky, Palóczy és Fekete kételyüket fejezték ki a városi követek nyilatkozatainak őszinteségét illetően, 397 s ha a kérdés napirendre került, a liberálisok többsége a későbbiekben is hasonló véleményeknek adott hangot. Pedig a városok követei az 1834. április 29-i országos ülésen a tárnokszék tagjainak választásával kapcsolatban ismét a „szabad szavazatok" elvének törvénybe foglalása mellett voksoltak, miként a változtatás szükségességét hangoztatták az 1835. november 26-i, az 1836. január 18-i és február 10-i országos üléseken is. Ezt a tendenciát jelzi különben az az 1835-ben kibocsájtott körlevél is, amelyben Késmárk város tanácsa és választott polgársága arra szólította fel a többi szabad királyi várost, utasítsák követeiket, hogy hagyjanak fel a negyedik rend országgyűlési jogállásának megváltoztatásáért vívott meddő küzdelemmel, és inkább arra törekedjenek, hogy a városok rendezé159
