Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi kérdés rendezésének elvi megalapozása
sének kérdését vegye a diéta tárgyalásba, annál is inkább, mert az országgyűlési szavazatjog problematikájának megnyugtató rendezése is a városi élet egészére kiterjedő reform egyik összetevőjeként képzelhető csak el. Deák Ferenc álláspontja a városi kérdés rendezését illetően A városok igazgatási rendszerének megreformálását nemcsak Késmárk körlevelének szerzői, de az azt elfogadó és szorgalmazó városi követek is csupán egy átfogó, minden részletkérdésre kiterjedő törvénnyel látták megvalósíthatónak. Az egyes részintézkedések ellen újra meg újra felemelték szavukat, és hangoztatták, ilyen módon a problémák nem oldhatók meg, annak azonban fennáll a veszélye, hogy a városok így helyrehozhatatlan károkat szenvednek. Ezzel a felfogással szemben joggal mutatott rá Deák az 1836. január 18-i országos ülésen arra, hogy a részleges intézkedések nem csupán jogszerűek, de szükségesek is, mert az adott viszonyok között csak ilyen módon lehet a városi polgárságnak a magisztrátus és az electa communitas által megsemmisített politikai jogait új életre kelteni. Ezeket a gondolatokat 1836. február 10-én megismételte, majd az 1836. március 18-i kerületi ülésen kijelentette, hogy „a királyi városoknak annyiszor s oly méltán rosszallóit typusa szerinti" választási gyakorlatot minél hamarább fel kell szá, • 401 molni. A negyedik rend deputátusai 1835 végén-1836 elején a liberálisok offenzívájával szemben kénytelenek voltak részlegesen visszavonulni, ám ekkor elszenvedett „vereségük" egyéb, később ismertetendő tényezőkkel együtt helyzetük újragondolására s az egyetlen lehetséges megoldás elfogadására kényszerítette őket. A fentebb említett időszakban a városok képviselői újra abba a helyzetbe kerültek, hogy nem csupán elvi deklarációk tételére, hanem gyakorlati intézkedésekre is rákényszerültek. A szabad királyi városok szóbeli peres bíróságainak kérdése került ugyanis újólag napirendre, s a városi követek ez esetben megint csak a fennálló szokás változatlan fenntartására törekedtek a megyei követek által szorgalmazott változtatásokkal szemben. A meg-megújuló viták során a negyedik rend deputátusai részben arra a már említett „veszélyre" hivatkoztak, amely a városokkal kapcsolatos részleges intézkedésekből adódhat, mivel egyetlen ilyen lépés a városi privilégiumok összefüggő rendszerének megbolygatását eredményezné, s ez jelentős mértékben megkönnyítené a városok kiváltságainak felszámolására törekvő politikai erők győzelmét. De egy további, a városok számára még nagyobb veszély160
