Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi kérdés rendezésének elvi megalapozása
tek a vezető liberális nemesi politikusok elképzeléseivel. Ebből a szempontból tekintve a kérdést, a szegedi követek által képviselt álláspont végső soron „szisztematikus" programnak tekinthető, különösen akkor, ha a városok igazgatási rendszerének demokratizálását illetően kifejtett nézeteiket is figyelembe vesszük. Hasonló jelenségekkel más királyi városokban is találkoztunk. A demokratizálás igénye másutt is megfogalmazódott, bár ez az esetek többségében csupán a hatalmi pozíciók egy-egy helyhatóságon belüli újraelosztásának vágyától motiválva. Ez volt a helyzet például Zomborban, ahol a tanács és a választott polgárság már évtizedek óta kemény harcokat folytatott egymás ellen. A választott polgárságnak még az országos bizottsági munkálatok tárgyalásai alkalmával megfogalmazott azon javaslata azonban, hogy a tisztújítást a megyékhez hasonlóan a királyi városokban is háromévenként kell megtartani, a helyi kereteken túlmutat. A választott polgárság követelését a tanács a követutasításból természetesen kihagyta. A választott község ekkor Bács megye követeit kérte fel, hogy javaslatát terjesszék az országgyűlés elé. Ez meg is történt, a kérdés érdemi tárgyalására azonban az ismert okoknál fogva nem kerülhetett sor. A városok igazgatási rendszerének kérdése a városok diétái jogállásának problémájához hasonlóan tehát újra meg újra szóba került az országgyűlésen, s az ún. „szabad szavazatok" elvének elfogadásával az alsótáblai többség a megoldás lényegét illetően is leszögezte álláspontját. A gyakorlati megoldás kimunkálása azonban elmaradt, csupán a legelső s még igencsak kiforratlan elképzelések megfogalmazására adódott lehetőség. Láttuk azt is, hogy a liberális megyei követek Deák javaslatára taktikai meggondolásból egyelőre annak a kérdésnek a tisztázásától is eltekintettek, hogy a választójog mely városi rétegekre terjesztessék majd ki. 'A választójog kiterjesztésétől tették viszont függővé a városok számának szaporítását csakúgy, mint az országgyűlési jogállás rendezését, vagy a városokban lakó nemesek és honoratiorok peres ügyeinek a városi bíróságok hatáskörébe rendelését. A városi bíróságokról készült törvényjavaslat tárgyalásának ismertetésekor többször utaltam ezekre a problémákra, s ismételten említettem a városi követek vitathatatlanul ellentmondásos, ám a változtatás igényét mind határozottabban kifejező megnyilatkozásait. Somssich Miklós Somogy megyei deputátusnak az 1834. április 10-i országos ülésen előterjesztett javaslatáról a városi bíróságok tagjainak választását illetően, s a városi követek ezzel kapcsolatos állásfoglalásáról korábban részletesen szóltam. A vitában résztvevő városi követek többsége ekkor 158
