Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek és az úrbéri kérdés
jobbágyi terhet viseljenek. De a városi követek azokra a hátrányokra is nyomatékosan figyelmeztették ekkor a rendeket, amelyek a jobbágytelket használó nemesek adófizetés alóli felmentéséből az ipari és kereskedelmi tevékenységre hárulnának. Dienes István annak a nézetnek is hangot adott, mely szerint indokolatlan, hogy a teherviselési kötelezettség csupán a jobbágytelek használatára való hivatkozással mondassák ki, mivel bármiféle terméket csak eleven emberi munka képes előállítani, és így a termékek után fizetendő szolgáltatásokkal és adókkal is csak a munkát végző személyek terhelhetők meg, ebből viszont logikusan következik, hogy a szóban forgó nemesek a fejadó fizetésére is kötelezhetők és kötelezendők. Rámutattak a városok deputátusai arra a tényre is, hogy a nemesi adómentességet valaha indokolttá tevő körülmények réges-rég megváltoztak. Hangsúlyozták a jobbágy okkal s minden más adófizetővel szembeni méltányosság fontosságát is. A negyedik rend képviselői által kifejtett véleményekkel a liberális megyei követek közül is csakSárközy Albert, több-kevesebb fenntartással pedig Borsiczky István, Fekete István és Madocsány Pál értett egyet. A többség a nemesség teljes adómentességének felszámolását a jobbágy telekre telepedett nemesek esetében is elképzelhetetlennek tartotta. A vita során ezek a nemesi politikusok azzal próbálták a negyedik rend követei hitelét gyengíteni, hogy újra meg újra rámutattak a szabad királyi városokon belül fellelhető legkülönfélébb „visszaélésekre", s ismételten felemelték szavukat a városokban élő nemesek védelmében. La Motte Károly gróf a városi követek azon törekvésében, hogy jobbágytelken élő nemesek is fizessék az adókat, az „alkotmány" felforgatásának szándékát látta. Különösen nehezményezte Nagy Benedek azon kijelentését, mely szerint a különféle ki váltságok szaporítása az alapvető emberi jogok megsértése nélkül elképzelhetetlen. A gömöri követtel szemben Palóczy László üdvözölte deputátusainak a társadalmi egyenlőség programját, amiatt viszont elmarasztalta a városi követeket, hogy azok az egyenlőséget a nemességnek a polgárokhoz, sőt a jobbágyokhoz való „lesüllyesztésével" kívánják megvalósítani. Borsod megye követének véleménye szerint ugyanis a társadalmi egyenlőség megvalósításának egyetlen lehetséges útja volt csupán, mégpedig a nem nemesi rétegeknek a „nemesi rendhez mennél közelebb történő" felemelése. 154
