Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi kérdés rendezésének elvi megalapozása
A városi kérdés rendezésének elvi megalapozása A városi kérdés rendezése elvének lassú és ellentmondásos fejlődése Palóczy Lászlónak az előző fejezet végén ismertetett véleménye a társadalmi érdekegyesítésről, s ezen belül a nemesség és a polgárság egymáshoz való közelítéséről a lehetséges megoldások egyike volt. A közeledés fontossága, mint már több ízben utaltam rá, egyre világosabbá vált az érdekelt felek számára az országgyűlés tárgyalásai folyamán. A városok, bár lassú és ellentmondásos, ám vitathatatlanul növekvő gazdasági szerepének figyelembevétele nagymértékben közrejátszott ebben a folyamatban. Láttuk azt is, hogy mind a liberálisok, mind a konzervatívok közül többen hangot adtak annak a követelésnek, hogy a városok gazdasági helyzetét mindenképpen erősíteni kell. Több ízben megfogalmazódott azután (a legegyértelműbben felsőbüki Nagy Pál részéről) a városhálózat fejlesztésének az igénye, 381 és mindez együttjárt a városhálózat fokozatos átalakulásának a felismerésével, amiből részben már gazdasági és politikai konzekvenciákat is levontak. Egyre többen ismerték el azt is, hogy a városok közjogi helyzete immár tarthatatlan, s azon mindenképpen és a lehető legrövidebb időn belül változtatni kell. Láttuk, hogy a polgárság képviselői a királyi városok országgyűlési szavazatjogának azonnali s minden feltétel nélküli elismerését követelték. A konzervatív nemesi politikusok egy töredéke támogatta a negyedik rend deputátusainak ezen aspirációját, így tett a főrendi tábla 1834. január 21-i ülésén Szepessy Ignác báró, majd az 1835. január 21-i kerületi ülésen a konzervatív megyei követek között hangadó Szluha Imre. A liberális megyei követeket a városok igényeit illetően a szűkkeblűség jellemezte, s nemcsak azért, mert a liberálisok a városok országgyűlési helyzetének rendezését feltételekhez kötötték, de amiatt is, mert e problémának — különösen az országgyűlés kezdetén — igen csekély jelentőséget tulajdonítottak. Természetesen akadtak olyan liberális nemesi politikusok is, mindenekelőtt Kölcsey és Bezerédj, akik az első pillanattól fogva tisztában voltak a kérdés súlyával, és akik az érdekelt feleket egyaránt kielégítő megoldást szorgalmazták. így járt el példának okáért Nagy Pál, aki a városnak az ország gazdasági és kulturális életében betöltött centrális szerepére hivatkozva javasolta Pest országgyűlési jogállásának mielőbbi 155
