Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi kérdéssel kapcsolatos első viták az országgyűlésen

szemben általában kritikus hangot megütő Kossuth viszont elmarasztalja a megyei követeket eljárásuk miatt, s nyomatékosan szól arról, hogy a városi követeknek azt a követelését, hogy a negyedik rend „nagyobb országgyűlési részvételt, voxaik nagyobb nyomosságot" kapjanak, indokoltan utasították el, ám a naplóbírálatból való kizárásuk nem más, mint az „aristocraticus lélek" megnyilvánulása, s csupán a nemesség ,,privilegiált jussainak" védelmét célozza még ott is, ahol ezeket a jussokat semmiféle veszély nem fenyegeti. Kölcsey az ülésen történteket ismertetve, ugyancsak rezignáltán jegyzi meg naplójában, hogy ,,sem az ülésben leendő meghitelesítést, sem a városiak közül is választhatást kivinni nem lehetett. Maradjuk a régi mellett! e volt a legerősb ok". A városi követek a naplóhitelesítésben való közreműködés érdekében a későbbiekben is tesznek erőfeszítéseket. Az 1833. május 18-i országos ülésen Vághy Ferenc, Kricske József, valamint a Pozsony városi deputátusok egyike követelte ismételten a vonatkozó határozat érvénytelenítését, akciójukat azonban most az ülésen elnöklő Somssich Pongrác alnádor intette le azzal — a későbbiekben főként a kormányzat exponensei részéről újra meg újra elhangzó okfejtéssel —, hogy amennyiben a meglévő gyakorlaton netalán változtatni szükségesnek mutatkoznék is, „várni kell, míg a tárgy a maga helyén ex professo elő fog vétetni". Viták az alsótáblai ülésrendről A naplóhitelesítés mellett az alsótáblai ülésrend problémája volt az a másik, önmagában ugyancsak nem nagy horderejű, ám a városi követek által jogállásuk megváltoztatása érdekében indított offenzíva szerves részét képező kérdéskör, amely miatt ismét csak szenvedélyes összetűzésekre került sor a városiak s a többi rend képviselői közt. A tárgyalások az ülésrend ideiglenes jellegű megváltoztatását illetően a már említett december 22-i kerületi ülésen megkezdődtek, majd az 1833. január 9-i kerületi ülésen az egyik elnök kijelentette: a nádor azt a javaslatot vetette fel, hogy a követek ezután ne három, hanem négy asztalnál helyezkedjenek el. A főherceg célja ezzel — amint ezt az ülésen jelenlévők megállapították — az volt, hogy az ülésteremben a hallgatóság számára egyáltalán ne maradjon hely, s így az egyébként is szűk körű nyilvánosság még szűkebb keretek közé szoríttassák. Emiatt aztán a nádor javaslatát elvetették. Ekkor azonban ismét Vághy Ferenc emelkedett szólásra, s azt indítványozta, hogy mivel a jelen nem lévő főurak követei 13