Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi kérdéssel kapcsolatos első viták az országgyűlésen

nem alkotnak ,,oly külön statusi testet", mint a királyi városok, ez utóbbiak követei a jelen nem lévők megbízottai előtt kapjanak a továbbiakban helyet. A soproni főbíróval a távollévő mágnások küldöttei nevében Kossuth szállt vitába, s bár a városok kívánságának el vi jogosultságát nem vonta kétségbe, az alnádorhoz hasonlóan ő is azzal érvelt, hogy „a törvényhozási gyakorlás princípiumát, mint a diaeta coordinatiójának idejére tartozót semmiképpen sem" kívánatos „praeoccupálni". Majd arról beszélt, hogy a jelen nem lévő főurak közül „tudna... oly neveket nevezni, kik mindig erősebb oszlopai voltak a hazának, mint a kereskedési folyamnak félre fordultával napról napra aljasodó, némely nem is független városok". Vitatta Vághynak azt az állítását is, hogy a jelen nem lévők követei nem alkotnának külön statusi testet, s végül azt fejtegette, hogy a jelenlegi helyzet a törvények előírásainak teljesen megfelel, hiszen az 1608. évi koronázás utáni I. törvénycikk a jelen nem lévők küldötteinek egyértelműen elsőbbséget biztosított a városi követekkel szemben .

3 A kerületi ülés a Kossuth által előadottakkal teljesen egyetértve Vághy javaslatát elvetette, a városi követek azonban a kérdésre még több ízben visszatértek. így a január 19-i országos ülésen, amikor is a személynök kijelentette, hogy az ülésrend a rendek kívánságának megfelelően került szabályozásra. A városok nevében ekkor az egyik Kassa városi deputátus emelte fel szavát, s nehezményezte, hogy a Jászkun Kerület, valamint a hajdúvárosok követei közvetlenül a megyei követek után kaptak helyet, holott ez a szabad királyi városokat illette volna meg. A január 26-i országos ülésen a szabad királyi városi követek kész helyzetet teremtettek azzal, hogy a jászkunok és hajdúk deputátusainak helyeit egyszerűen elfoglalták. A két kerület követei emiatt természetesen tiltakoztak, a személynök rábeszélésére azonban a történtekbe végül is beletörődtek," a városi követek viszont az új ülésrend miatti demonstrációikat ezek után is folytatták. Február 8-án az egyik budai követ szállt síkra azért, hogy a negyedik rend képviselőinek „alkalmatos (ti. az elnöktől nem túl távoli) helyeikről az elegyes ülésben rendelés tétessen: küldőiknek ugyanis felelettel ebéli igazokat... is fenntartani kötelesek",' majd a korábban már említett május 18-i országos ülésen Pósfay Sándor emelt panaszt azért, mert a városi követek ülőhelyei oly messzire kerültek az elnöki asztaltól, hogy sem ők nem hallják az elnököt, sem az elnök nem értheti meg tisztán, amit ők mondanak. Az 1835. július 11-i országos ülésen azután Vághy Ferenc, az 1836. január 16-in pedig ismét csak ő, valamint ßujanovics Vince szólalt fel az ülésrend miatt: újra meg újra azt hozták 14