Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi kérdéssel kapcsolatos első viták az országgyűlésen

sponsábilisek, mert a magisztrátusnak nem lehetnek, hogy lehet egy magisztrátus választó test? Az electa communitas egy magamagát örökkön redintegráló külön test. A polgárság mindenből kizárva, elébb ezeknek meg kell változni, addig ha személyes bizodalma van is egy vagy más városi követ iránt, a mint van, s méltán van, nem lehet bizodalma a város szerkeztetésénél fogva" a városok képviselőihez általában. A Pozsony megyei követ felszólalását Marczibányi Antal egészítette ki annak kategorikus leszögezésével, hogy a negyedik rend deputátusainak kérését mindaddig nem lehet érdemben tárgyalni, amíg a városok átfogó rendezése nem történt meg, mert — mint álláspontját megindokolta — „most még hibás rendszereknél fogva kevés nemzeti erőt tapasztal" a városokban. A Fekete István, illetve Marczibányi Antal által hangoztatott elmarasztalás a városokkal szemben a liberális megyei politikusok részéről újra és újra elhangzott a továbbiakban. Ugyanakkor Andrássy György és Csapó Dániel felszólalásában már hangot kap a nemesség és polgárság közeledésének az országgyűlés folyamán egyre nagyobb hangsúllyal felvetőtő, s legklasszikusabb formában majd Kölcsey által megfogalmazott igénye és lehetősége. A közeledés szükségességére a vita során — igaz, nagyon általánosan — Bezerédj István is utalt. Az érdekek egyesítésének programja mellett a későbbiekben igen következetesen állást foglaló Balogh János viszont a városokat követelésük miatt még egyértelműen elmarasztalja, s ugyancsak elmarasztalást foglal magában Beöthy Ödön azon kijelentése is, ő azt hiszi, hogy a városi követek a naplóellenőrzésből „kirekesztve nincsenek, de a választás bizodalmát erőltetni nem lehet". A megyei követek által elmondottakra válaszoló városi deputátusok közül Vághy arra hívta fel a figyelmet, hogy a választási rendszer nemcsak a városokban, de a megyékben is hibás, s hogy ezért kizárólag a régebbi országgyűlések résztvevői a felelősek, akiknek módjukban állt volna az anomáliákat felszámolni. Havas József arra figyelmeztette a megyék követeit, hogy a városok, „ha felülről szoríttatnak", s a többi rendnél sem találnak támaszt, nincs „hol vegyenek Consistentiát" ebből pedig az egész társadalomra beláthatatlan hátrányok haramiának. Korher János azért utasította el a nemesi politikusok vádjait, s minősítette eljárásukat igazságtalannak, mert a városi követek kétségbevonhatatlanul „több ezereknek képét viselik". Pest város második követének kijelentése teljes joggal „nagy resensust" támasztott. Az ülésről szóló tudósításhoz fűzött kommentárjában a városi követekkel 12