Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai
a nemesi rend előléptével szinte vetekedik". Rámutattak, hogy a tárnokszék tagjainak a városok által történő kijelölése régi privilégium, amelytől azokat megfosztani nem volna méltányos és célszerű. A tárnokszékről szóló javaslat további tárgyalására már nem adódott alkalom. A törvénykezési tervezetek nagy részének sorsában osztozva ez is hamarosan lekerült az országgyűlés napirendjéről. A királyi tábla A tárnokszék tervezett reformja — több ízben utaltam erre — szorosan kapcsolódott a királyi tábla és a hétszemélyes tábla ugyancsak tervbevett reformjához. Ennek a kapcsolatnak a lényegét a tárnokszékről szóló viták kapcsán már említettem. A kérdés lényege röviden így foglalható össze: kerülhetnek-e, s ha igen, milyen feltételek mellett a polgári rendből bírák a kúria tagjai közé. Láttuk, a liberális nemesi követek többsége ez elől a lehetőség elől nem zárkózott el, polgári származású bíráknak a királyi tábla tagjai közé történő kinevezése feltételeként azonban a tárnokszék felszámolását jelölte meg. Ez a feltétel a városi követeket érhető módon sértette, s az 1834. április 30-i országos ülésen sérelmüknek kifejezést is adtak, illetve azt követelték, hogy a tárnokszék fennmaradása esetén válasszanak bírákat a polgári rendből a királyi tábla tagjai közé. Ez az igény, figyelmeztette Havas József a rendeket, mindenképpen méltánylandó, hiszen a polgárok politikai és bűnvádi ügyei, valamint válóperei fellebbezés esetén a városi törvényszékektől egyenesen a királyi tábla elé kerültek. A Pest városi követ eme praktikus érven kívül arra is felhívta követtársai figyelmét, hogy az érdekegyesítés annyiszor kifejtett eszméje önmagában is megköveteli a polgári bírák beválasztását az ország valamennyi lakosa felett ítélkező fórum ülnökei közé. A vitában felszólaló többi városi követ, így Nagy Benedek, Bujanovics Vince, Szánthó Mihály, Gaál József és Kricske József ugyancsak az érdekegyesítés eszméjére hivatkozott, a megyei követek közül azonban csupán Balogh János, Novak Antal és Somssich Miklós támogatását tudták megszerezni. A többség az ismert okra hivatkozva a kérést elutasította, Bernáth Zsigmond pedig annak a nézetének is hangot adott, hogy a királynak joga van nemtelent nemessé tenni, ,,de hogy olyan bírót nevezzen a nemes embernek, kit a törvények nyilvánosan kizárnak, arra jussa Ő Felségének nincsen". Ung megye követének véleményét Marczibányi Antal azzal toldotta meg, hogy a városi képviselők által vindikált kedvezések nemcsak a polgárokat, hanem az ország valamennyi nem nemes lakosát is megillethetnék, ,,ha ezt a fennálló aristoc114
