Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai

zását azonban ők is a közjogi operarum idejére óhajtották halasztani. Andrássy József viszont azért tiltakozott a „liberis suffragiis szavaknak a vasi indítvány szerinti" törvénybe foglalása ellen, mert „ezen kifejezést határozatlannak látja, határozatlan kifejezést pedig a törvénybe iktatni nem akar", mivel „ha a jelen ország gyűlésén a publico politicum munkálat felvevődne, argumentummal szolgálhatna a netalán ellenkező utasítások ellen", ez pedig a konzervatívok biztos vereségét jelentené. A szabad szavazatok elvének törvénybefoglalása ellen a legérdekeltebbek, a városi követek sem emelték fel szavukat, ám az ő álláspontjuk is az volt, hogy a kérdést „per excerpta" eldönteni nem lehet, viszont, miként elsősorban Vághy Ferenc és Pósfay Sándor hangsúlyozták, a maga helyén feltétlenül meg kell oldani. A negyedik rend deputátusai közül Haske Sándor, Havas József és Kricske József a liberális megyei követek zömének nézeteit osztva, amellett is síkraszállt, hogy választójoggal a városlakók közül a polgárokat ruházzák fel. Ugyanakkor Hódy Imre Eötvös Mihály álláspontjához közelítve azt is kijelentette, hogy ő ,,a maga részéről még azt sem ellenezné", ha „az egyes polgárokkal még szinte a jó lelkű tőkés, birtokos és nagyobb adót fizető lakosai is a városoknak befolyással lennének" a választásokra. A gyakorlati kivitelezést azért Szeged város első követe is a közjogi munkálat idejére kívánta halasztani. Igaz, mondotta, ez csupán az alsótáblai többség határozata miatt történt így, és véleményét a kellő időpontban újólag ki fogja fejteni. Hódynak a választójog kiterjesztését illető álláspontjával városi követtársai közül senki sem szállt vitába. Meglehet azért, mert a kivitelezés a távoli és homályos jövő feladata volt, vagy tán mert a negyedik rend többi képviselője is elfogadta a szegedi deputátus javaslatát tárgyalási alapnak. A kérdés eldöntésére nem áll elegendő adat a rendelkezésemre. Mindenesetre tény, hogy a szabad szavazatok elvét a többség jóváhagyta, s így az első ízben egy törvénytervezet szövegébe is bekerülhetett.

257 A javaslat a főrendekeié az 1834. július 1-jei ülésen került. A többség a tárnokszék tagjainak kinevezésével kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy miután „a városoknak mostani állapotja szerént még igen bajos lenne törvénytudó férfiakat a megkívántató arányban ki keríteni", megengedhetetlen, hogy a városok kandidálják az ülnököket. Ehelyett azt ajánlották, hogy a javaslattétel a tárnokszék feladata legyen. A rendek a főrendek fenti kifogását nem akceptálták, s 1835. május 19-én kelt válaszüzenetükben hangsúlyozták: „A tapasztalás tanúságánál fogva kétségtelennek tartják, hogy a városokban naponként nevekedő kimíveltség e részben is 113