Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai

miképp ne a tárnok, „hanem egy különös, más hivatallal el nem foglalt személy legyen". A tolnai követ indítványának megismételt előterjesztését azzal indokolta, hogy célszerűtlen megoldás valakire túlontúl sok méltóságot ruházni. Különösen áll ez a tárnokszék elnökére, akinek voltaképpen a hivatalában is nagyon sok tennivalója akad, ha tehát egyéb hivatalokat is betölt, feladatait egyetlen tisztségében sem lesz képes megfelelően ellátni. Ezt a szempontot a liberális megyei követek annál is inkább lényegbevágónak tartották, mert bíztak abban, amint erre ugyancsak Bezerédj utalt még az április 28-i országos ülésen, hogy ,,a magyar igazgatás minden ágaiban" hamarosan minden tisztségviselő „valódi önállása hatóságában lép", ebben az esetben pedig a tárnoknak is hivatalának ellátására kell fordítania minden idejét. A liberálisok azért is ragaszkodtak a tárnoki és a tárnokszéki elnöki tisztség szétválasztásához, mert így a tárnokszék fennmaradása esetén is megoldhatónak látszott, hogy a kormányzatnak a szabad királyi városokra gyakorolt befolyása csökkenjen, és ezzel, amint ezt Palóczy László fogalmazta meg, ugyancsak az április 28-i ülésen, elérhető legyen, hogy ,,a szabad királyi városok valódi köz törvényhatóságokká váljanak". A liberális megyei követek törekvése ezen a területen is kudarcba fulladt: a rendek nagyobb része a tárnok elnökségére adta le voksát. Ismét a szabad szavazatokról Nagyobb siker kísérte a liberális ellenzék erőfeszítéseit a tárnokszék tagjai megválasztásának kérdésében, olyan siker egyébként, amelynek jelentősége nemcsak a szóban forgó szűkebb ügyön, hanem a városi problematikán is túlmutatott, általában határozva meg az ország társadalmi és politikai rendszere demokratikus átalakításának elvi feltételeit. Ez teszi érthetővé azt a hosszadalmas és szenvedélyes kontroverziót, amely a liberális és a konzervatív tábor tagjai között ezen az ülésen kialakult. Érdekes ez a vita amiatt is, mert világosan láttatja a kormányzat igazi arculatát, s megmutatja a polgárság képviselőinek a haladás kérdéseihez való pozitív viszonyulását és ennek a viszonyulásnak meglehetősen súlyos, bár érthető korlátait. A vitát Zmeskál Móric azon felszólalása idézte elő, amelyben Árva megye második követe a leghatározottabban követelte annak törvénybe foglalását, hogy a tárnok soha nem fog rendelkezni a tárnokszéki tagok ajánlásának jogával, és síkra szállt azért is, hogy a kormánynak ne lehessen beleszólása az ülnökök kineve110