Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai

zésébe. Zmeskál az addigi gyakorlat fenntartását tartotta a legjobb megoldásnak, „amelynél fogva magok a szabiid királyi városok magoknak a tárnoki székhez megkívántató bírákat választottak és rendeltek". Felszólalásához csatlakozva Széli Imre azt terjesztette elő, hogy a tárnok jelölési jogának kiiktatására az a legcélravezetőbb, ha az uralkodónak „szabad szavazatokkal választandó" jelöltek ajánltatnak az asszesszori helyekre. Vas megye követének javaslatát a személynök azonnal le akarta vétetni a napirendről, mégpedig olyan megokolással, hogy a szabad szavazatok kérdése a városi bíróságokkal kapcsolatos viták során már „eldöntetett, következéskép ... azt most újra felhozni, s azzal az előbbi végzést felforgatni nem lehet". Miután ezzel a nyakatekert érveléssel célját nem érte el, újra meg újra megkísérelte a tárgyalást félbeszakítani azzal a jól ismert indokkal, hogy a probléma nem ide, hanem a közjogi munkálat tárgykörébe tartozik. Somssich Pongrác taktikázása olaj volt a tűzre olyannyira, hogy még a konzervatív Noszlopy Ignác is amellett foglalt állást, hogy a bírók valamennyi törvényszék esetén „azok által választassanak, akiknek ügyeit ítélik". A liberális követek nevében szóló Somssich Miklós és Nóvák Antal egyenesen annak törvénybe foglalását szorgalmazták, hogy a tárnokszék tagjelöltjeinek választására valamennyi polgárjoggal rendelkező városlakó felhatalmazást kapjon. A radikális követeléseiről ismert Ragályi Tamás olyan határozatot követelt, mely szerint „a városoknak választásbeli jussa terjesztessék ki minden lakosokra". Ragályi indítványát Siskovits József támogatta, Deák viszont igen óvatosan úgy nyilatkozott, óhajtja ugyan, hogy „a városok ezen tárnok széki tagokat minden korlátolás nélkül válasszák, mit ha el nem érhet, legalább a vasi indítványt pártolja, s kívánja, habár a választás ... modalitása most el nem határoztatik, a liberis suffragiis szavakat a szerkesztésbe iktatni". Deák óvatosságát annak felismerése tette indokolttá, hogy Ragályi radikalizmusa a konzervatívok malmára hajthatja a vizet, s bukáshoz vezethet, míg a „szabad szavazatok" elvének törvénybe foglalása a későbbiekben lehetőséget ad a kérdés liberális szellemű rendezésére. Óvatos volt azért is, mert a személynök nyílt támadásba kezdett a liberálisok ellen, akiket vétkesnek tartott a dolgok odáig fajulásában, hogy már olyan elképzelés is felmerülhetett, mely szerint „valamennyi lakosoknak választási jussok legyen". Somssich Pongrác indulatait mi sem mutatja jobban, mint az, hogy egyes liberális követeket személy szerint is felelősségre vont politikai elveik miatt. így például Dubraviczky Simont is, akit ez a támadás igen kellemetlenül érintett, de aki a nyílt állásfoglalás elől kitérni akarván leszögezte: 111