Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai

böző voltában", ennél fogva „a városok és ezeknek törvénykezési állapotjának elrendelése csak úgy lehet rendszeres, hogy ha ... a városok, a különböző kiváltságok szerint különböző igazgatás formája alatt maradnak". Nem elképzelhetetlen persze egy olyan jellegű alkotmány sem, amely mindenfajta kiváltságot semmisnek nyilvánít, ám ő meg van győződve arról, hogy ez „a köz társaság megzavarodása, s veszedelmeztetése nélkül" nem valósítható meg. Ennek ellenére is lehetséges, hogy az országgyűlés a személynöki széket, valamint a bányavárosok felső bíróságát felszámolja, ebben az esetben viszont nem indokolt a tárnokszék fenntartása sem. így a fellebbezés a városi bíróságoktól is a királyi és hétszemélyes táblára kerülne. Ez már amiatt sem képzelhető el másként, mert „különben az a nagy egyenetlenség és meg nem egyező rend továbbra is felmarad, ha némely nemű perek a királyi táblára, mások pedig a tárnokszékre utasíttatnak". A tárnokszék eltörlése természetesen involválja azt is, hogy a királyi tábla tagjai közé négy, a hétszemélyes tábla tagjai közé pedig két polgári származású bíró kerüljön, fejezte be Besztercebánya követe mondanivalóját. Szumrák János felszólalására a városi követek közül egyedül Havas József reagált, de ő is csupán egy egészen jelentéktelen, a tárnokszék perrendtartásával kapcsolatos kérdést tett szóvá. A felszólaló liberális megyei követek (Bezerédj István, Beöthy Ödön, Dubraviczky Simon, Nóvák Antal, Géczy Péter, Palóczy László, Eötvös Mihály és Török Gábor) továbbra is kitartottak amellett az elv mellett, hogy amennyiben a tárnokszék megszűnik, feltétlenül szükséges megfelelő számú polgári származású bíró kinevezése a kúrián. Az ügy végül megrekedt ezen az elvi síkon: a többség most is a tárnokszék fenntartása mellett foglalt állást.

256 Talán megengedhető az a feltételezés, hogy Szumrák János mind városi követtársaival, mind a liberális megyei követekkel egyeztetett taktikai játékot játszott, s a látszólagos önellentmondás inkább a különféle megoldási lehetőségek felvillantása volt, sajátos, némileg önironikus öltözetben, ám olyan önironikus öltözetben, amely egyúttal a negyedik rend panaszainak is kifejezést adott. A besztercebányai követ beszéde mindenesetre elismerésre méltó szónoki teljesítmény volt, de sem ő, sem a liberális megyei követek nem tudtak eredményt elérni. A tárnokszék maradt, és így nem tisztázódott a királyi és a hétszemélyes tábla személyi összetételénekkérdése sem. A liberális megyei követek a kialakult helyzetben is folytatták, ugyan némileg eltérő célokért a küzdelmet. Az április 28-i országos ülésen Bezerédj István, megismételve a január 24-i kerületi, s az az előtti napon tartott országos ülésen már elhangzott javaslatát, azt indítványozta, hogy a tárnokszék elnöke sem109