Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai

pasztáit gátló viszonyok" felszámolásának egyik előfeltétele. Ezen a véleményen volt Koleda András is.

255 Az 1834. április 28-i országos ülésen Havas József, Bujanovics Vince és Kricske József nyilatkozott akképpen, hogy a tárnokszék eltörlésének elvileg nincs akadálya, sőt egy ilyen intézkedés igencsak szükséges és hasznos lenne, ám mindaddig kénytelenek ragaszkodni ehhez a fórumhoz, amíg a sajátos városi érdekek védelmére hathatós törvényes intézkedések nem születnek. Más városi követek, így Haske Sándor, azért mondották a tárnokszék fenntartását az adott körülmények között elkerülhetetlennek, mert ha a diéta alapelvként fogadta el, hogy nemes ember felett csak nemesekből álló bíróság ítélkezhet, akkor a negyedik rend joggal követelheti meg, hogy polgár felett kizárólag polgári bírákból álló törvényszék mondhasson ítéletet. A felszólaló városi követek egy része még tovább is ment, és a tárnokszék hatáskörének kiterjesztését sürgette. A vitában ugyancsak szót kérő Vághy Ferenc visszavonta a tárnokszék eltörlését helyeslő korábbi állásfoglalását, illetve kijelentette, hogy kénytelen azokhoz a követtársaihoz csatlakozni, akik, hogy apolgári rend tagjai „mindenből ki ne essenek, legalább a tárnokszéknek megmaradását kívánták". Vághy ekkor elmondott beszédében azt is kifejtette, hogy a városok deputátusai azért kényszerültek erre az eljárásra, mert a megyei követek hibájából a nemesek és nem nemesek közti rendi választófalak lebontásának addig oly ígéretes folyamata teljesen elakadt. A városi követek által kifejtett fenti vélemények és állásfoglalások egyértelműek, nyilvánvaló a Vághy Ferenc által tett lépés taktikai célja is. Kérdéses viszont, hogy mi volt a szándéka Szumrák Jánosnak, aki meglehetősen hosszú és szenvedélyes hangvételű beszédében nemcsak városi követtársaitól határolta el magát, de önmagának is többszörösen ellentmondott, miközben nem tartózkodott a nemesi követek becsmérlésétől sem. A rendek képviselői mégsem szálltak vele vitába, sőt a liberális megyei követek közül többen is támogatták a deputátus leglényegesebb követeléseit. Szumrák azzal kezdte, hogy küldőinek legszentebb meggyőződése szerint nem csupán a tárnokszéket, de a városi bíróságok fölé rendelt valamennyi fellebbviteli fórumot meg kell tartani, már csak azért is, mert sem az országos bizottságnak, sem az országgyűlésnek nem az a feladata, hogy az „alkotmány" alapjait megrendítse, hanem az, hogy a fennálló intézményrendszert „az ország alkotmányos rendszeréhez" igazítsa. Az „országnak alkotmányos szerkeztetése" azonban „nem az egyenlőségben, nem az egyformaságban áll, hanem a jussoknak, méltóságoknak, szabadságoknak, rendeknek, osztályoknak, s helyheztetéseknek végtelen külön108