Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 323 obeliszkek az egyik generációról a másikra polgárosodott zsidók új önérzetéről tanúskodnak. Volt mivel büszkélkednie a »gründolási« időszak legvállalkozóbb szellemű, legdinamikusabb népességének, amely változatos irányú mozgékony kreativitásával jelentősen hozzájárult a város arculatának kialakításához. A megvetett páriából néhány évtized alatt üzletemberré, orvossá, ügyvéddé, tudóssá, művésszé emelkedett, számos esetben nemességgel jutalmazott zsidó polgárság gyorsan szerzett és ezért veszendőnek érzett rangját súlyos kövekkel igyekezett nyomatékosítani. A zsidó nagypolgárság minden más társadalmi rétegnél többet áldozott síremlékekre.”117 Megjegyzendő, hogy a Salgótarjáni utcai temető monumentális mauzóleumaiba temetkező családok közül sok nem városi polgári életmódot folytatott, hanem - például a Svábok - az év nagy részében vidéki földbirtokukon éltek és gazdálkodtak. Életvitelük tehát a történelmi nagybirtokos családokéhoz volt hasonlatos, de azokkal ellenétben nem birtokközpontjuk plébániatemplomához kapcsolva vagy a helyi temetőben, esetleg kastélyuk parkjában, hanem a főváros zsidó temetőjében építtették fel családi sírboltjukat. A hatvani Deutsch-mauzóleum léptéke nyilvánvalóan a kortársak számára is túlzottnak tűnt, a Salgótarjáni utcában temetkező zsidó elit tagjai közül senki sem követte. A későbbi időszak legreprezentatívabb, kétszintes építményei, például a Wahrmann- és a esetei Herzog-mauzóleum masszív, zárt alépítményt és fölé helyezett nyitott baldachint vagy tempiettót kombináló struktúrájukkal Kauser József művéhez nyúltak vissza. A Salgótarjáni utcai mauzóleumok többsége azonban egyszintes, a legjellemzőbb típus az in antis elrendezésű, oszloppáros-timpanonos homlokzati architektúrájú építmény, amely a szigorúan antikizálótól a neoreneszánszon át a középkorias stílusokig igen változatos köntösökben jelenik meg.118 Másik fontos típus volt a zárt falfelületeket, tömbszerü megjelenést, általában a bejárat keretezésére redukált homlokzati architektúrát erőteljes főpárkánnyal és hangsúlyos, távolról is feltűnő tetőszerkezettel, felépítménnyel kombináló sírépítmény.119 A fali síremlékek domináns típusa az aedicula-forma volt, amelynek ugyancsak igen különféle stiláris vál117 Lakner 1993. 87. p. 118 Baumgarten Fülöp családi mauzóleuma, 1893 (Klein H. János ép. mester); Hegner Dávid- né családi mauzóleuma, 1894 (Sivirsky Antal ép. mester). Terveik: BFL XV.17.d.328 te / Salgótarjáni utca. 119 Bischitz Salamon családi mauzóleuma, 1885 (Bukovics Gyula); domonyi Brüll Miksa családi mauzóleuma, 1890 (Freund Vilmos); Latzko Antal családi mauzóleuma, 1893 (Quittner Zsigmond); Gomperz Károly családi mauzóleuma, 1897 (Pollák Manó). Terveik: BFL XV.17.d.328 te / Salgótarjáni utca. A Latzko-mauzóleum publikálva: Quittner 1900. 15-18. p.
