Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Közlemények - Németh Ádám: A városépítészet mint a kormányzati tudás eleme a 18. századi Bécsben
230 Közlemények pontosítanak.4 Emellett egyes korszakok tárgyalása során, amilyen a 18. század második fele, a századforduló vagy az államszocializmus, a városkép átalakításának politikai aspektusai (mint az egyház, a nemzet vagy az állam hatalmi reprezentációja) is szerepet kapnak, a kutatók azonban a politikai célokat többnyire az ideológiai propaganda síkján értelmezik, miközben nem foglalkoznak azzal, hogy a megvalósításuk érdekében mozgósított eszközök között adód- nak-e a városokra nézve specifikus tudások és technikák. Az alábbiakban, a Schilson-féle terv esetét vizsgálva azt szeretném körüljárni, hogy a város a 18. század második felében miért kitüntetett terepe a kormányzati törekvéseknek, e törekvések hogyan fedezik fel érvényesülésük lehetőségét a város térbeli átalakításában, valamint hogy milyen természetűek az e téren meghatározó tudások. A pesti terv rendhagyó szerzőségét - vagyis azt a tényt, hogy nem mérnök, építész vagy építőmester, hanem hivatalnok készítette - báró Schilson Jánosnak, a pesti kerület kamarai adminisztrátorának agilis természetével, illetve a művészetek iránti fogékonyságával szokás magyarázni.5 Jelen írás e pszicholo- gizáló megközelítéssel szemben Schilsonnak mint a 18. században kibontakozó közigazgatási szakértői tudás birtokosának képzettségén keresztül próbálja meg értelmezni a kamarai adminisztrátor városépítői tevékenységét, és ehhez mindenekelőtt a bécsi Theresianumban folytatott tanulmányait helyezi középpontba. Elsődlegesen két, az 1750-es években a Theresianumban oktató szerző műveit veszem szemügyre: az egyik egy Schilson tanulóévei alatt használatos tankönyv, a másik pedig egy olyan szerző munkája, akire mint a bécsi udvar korabeli államigazgatási reformtörekvéseinek egyik elméleti megalapozójára szokás tekinteni.6 A Theresianum fókuszba állítása egy olyan államelméleti korpusz szeletének vizsgálatára ad lehetőséget, amely az intézmény jellege folytán feltehetően valamelyest tükrözi a bécsi udvar célkitűzéseit és a mögöttük rejlő politikai racionalitást. Ezzel együtt azonban megpróbálok Schilson egyéni életútjának síkján maradni, annál is inkább, mivel ezáltal rálátást nyerhetünk arra a kérdésre, hogy a korban az udvar felügyelete mellett formálódó „hivatalnoki tudás” hordozói miként képesek szakértelmük autonóm, akár az uralkodói akarattal szembemenő érvényesítésére. 4 Ez fokozottan érvényes a magyarországi városépítés történetének összefoglalóira, lásd Gerő 1953; Perényi 1961; Makrai 1963; Körner-Nagy 2004. 5 Pásztor 1940. 34. p; Kovács 1934. 71-72. p. 6 Szántay 1994; Szabó 1994. 159, 337. p.
