Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Recenziók
Paksy Zoltán: A nagykanizsai zsidóság és a Holokauszt 397 Az 1. világháború után megerősödő antiszemitizmusról szólva a szerző egy glo- bálisabb, egész Zala megyére kiterjedő képet igyekszik felvázolni. A történetben főszerepet szán Hegedűs György ügyvédnek, az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) alelnökének, letenyei országgyűlési képviselőnek, a Zalai Közlöny főszerkesztőjének, egyidejűleg körülhatárolja a Nagykanizsán, 1920 végén mintegy 1200 taggal rendelkező ÉME hozzávetőleges helyi társadalmi bázisát is. A könyv első felét lezáró dokumentumgyűjtemény a Hegedűs által propagált antiszemita közbeszédre mind saját parlamenti beszédeiből, mind az általa szerkesztett újságból példákat hoz. Hosszasan taglalja továbbá a Méhely Lajost követő Keltz Sándor biológiai fajelméleten alapuló írásait, de utóbbi jelentőségét kissé túldimenzionálja. Ami viszont kimaradt a könyvből, az a zsidó származású zalaiakat az I. világháború végét követő időkben ért fizikai támadások kérdése. Pedig tudunk ilyenekről, elég talán azt a korabeli jegyzőkönyvet említeni, amelyben Nemes Zoltán beszéli el apjának és testvérének zsidó mivolta miatti letartóztatását és fogva tartását, amely esetről a Zalamegyei Újság is beszámolt.1 A példaként szolgáló kordokumentumok feltűnően sok és talán indokolatlanul hosszú szöveget tartalmaznak a Tanácsköztársaság leverését követő korból. Hangulatukban, a keresztény kurzust tükröző propagandisztikus szövegezésükben nem különösebben térnek el egymástól. Ráadásul ez egy országosan jellemző hangulatvilág a proletárdiktatúra leverése, a Horthy rendszer megszilárdulása körüli időkben, sok résznek nincs is semmiféle kapcsolata a várossal. A szerkesztő valószínűleg az általa kiválasztott szövegek erősen antiszemita kiszólásait tarthatta izgalmasnak, ez azonban sajnálatosan elemzés nélkül maradt. A Holokausztról szóló rész ismét a tágabb, Zala megyei kontextusba helyezi az olvasót, amit indokolttá tesz az 1936-ban kinevezett gróf Teleki Béla főispán zsidó- ellenes tevékenységének részletes bemutatása. Bár magát a kifejezést a szerző nem használja, de itt egyértelműen az „őrségváltás”-ról, a zsidó magyarok által betöltött pozícióknak a keresztény magyarok kezére játszásáról van szó. Teleki főispán igen aktív szerepet vállalt e folyamatban, miáltal egyszerű emberek tömegeinek megélhetését lehetetlenítette el. Érdekes lehetett volna nemcsak azt megtudnunk, kik vesztették el pozícióikat részben a főispán, részben pedig a zsidótörvények hatására, hanem egy-két példával azt is láttatni, kik vették át ezeket az állásokat, boltokat, kik profitáltak közvetlenül a zsidók háttérbe szorításából. Szükségtelennek tűnhet ugyanakkor a hosszú, közel másfél oldalnyi idézet Teleki főispán megyei közgyűlési beszédéből, avagy a vármegyei közgyűlés a Sztójay kormány megalakulását üdvözlő feliratának közlése. Ezekből a hosszú, propagandagondolatok által sűrűn átszőtt szövegekből ugyanis vajmi keveset tudunk meg a nagykanizsai zsidóság helyzetéről, éppúgy, ahogy a jelenlegi magyarországi zsidóság helyzete sem ítélhető meg reálisan a Soros György-ellenes kampány alapján. 1 Lásd az erről készült jegyzőkönyvet a Magyar Zsidó Múzeum Levéltárában, HU MZSML PIL 658.
