Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Recenziók
Lovra Éva: Szabadka urbanizmusa és építészete... 405 Lovra Éva Szabadka urbanizmusa és építészete a második világháború után (1945-1975). Újvidék, 2014. Forum Könyvkiadó Intézet - Vajdasági Magyar Tudományos Társaság. 161 p. A szocializmus időszakának építészete és városrendezési kérdései a mai napig nem tartoznak a felkapott kutatási témák közé. Bár az utóbbi időben történtek örvendetes változások ezen a téren: jelent meg önálló kötet a szocreálról, napvilágot láttak egyes lakótelepek, városrészek kiépüléséről készült művek, olyan munka azonban, amely egy egész település szocialista városépítészetét tárgyalja, nem sok született. Ennek hátterében nemcsak az ideológia szolgálatába állított művészet problematikussága, a nagyfokú szanálások következtében a történeti városképekben okozott sebek, vagy az új építéstechnológia eredményeképp átalakult lakókörnyezetnek a saját életünkben is megtapasztalt kényelmetlenségei állnak, hanem sokkal inkább a téma kutatásában rejlő nehézségek. A források esetlegessége - tömegessége vagy éppen hiánya - mellett az anyagok elérhetőségének és megértésének a buktatói is könnyen kedvét szeghetik a kutatónak. így különösen hálásak lehetünk a vajdasági születésű magyar szerzőnek, akinek mind a hely-, mind pedig a nyelvismerete megvolt ahhoz, hogy feldolgozza Szabadka 1945 és 1975 közötti városépítészetét, és ezzel egy olyan müvet tegyen le az asztalra, amilyennel alig néhány város büszkélkedhet a Kárpát-medencében. A Szabadka urbanizmusa és építészete a második világháború után címmel 2014- ben megjelent kötet Lovra Éva első szakkönyve. Az Újvidéki Egyetem Építőmérnöki Karán végzett fiatal szerző érdeklődése ugyanakkor egy másik korszak, a dualizmus időszakának városfejlődésére, a történeti Magyarország városainak morfológiai sajátosságaira, a városszövet jellegzetességeire és változásaira is kiterjed, amelyről a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar Breuer Marcell Doktori Iskolájában 2017-ben megvédett disszertációja is tanúskodik. Az egymástól mind művészileg, mind időben igen távol álló korszakok városépítésének párhuzamosan fútó kutatása már önmagában elismerést kiváltó teljesítmény, amely Lovra Éva elkötelezettségét, ambiciózusságát és szorgalmát mutatja. Ennek fényében ugyanakkor különösen érthetetlen, hogy a szerző miért nem szentelt könyvében egy külön fejezetet az előzmények ismertetésének. Bevezetésként Lovra Éva igyekezett felvázolni a szabadkai szocialista modernizmus építészetének történelmi gyökereit, de talán ennél fontosabb lett volna magának a városnak a bemutatása ahhoz, hogy megértsük, milyen folyamatok vezettek el a II. világháború utáni feladatokhoz és megoldandó problémákhoz. Az egyetlen felbukkanó előzmény Könyves Tóth Mihály 1885-ben készült tanulmányának többször is említett térképmelléklete, amelyen már felfedezhető az 1952-es Új Sugárút nyomvonala. A szerző mentségére szolgáljon, hogy - sok más városhoz hasonlóan - Szabadka esetében sem áll rendelkezésre várostörténeti monográfia, de ha nagyobb erőfeszítés árán is, bizonyos alapadatok, a fejlődés trendje és történeti vonatkozásai - a saját kutatásai alapján is - felvázolhatok lettek volna. A várost kevéssé ismerő olvasónak ugyanis nehéz követnie a II. világháború után megfogalmazott városépítési koncepciókat, Urbs. magyar várostörténeti évkönyv XII. 2017. 405-408. p.
