Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 327 miatt annyira sűrűn vannak beosztva, [...] hogy a sírgödröknek a keresztény temetőben szokásos 0,5 m széles sírközeitől kényszer folytán szűkebbre vont sírközök miatt a sírgödrök kiásásánál a földbeszakadások igen gyakoriak. Másrészt, ezen szűk beosztás következtében az utak és útközök célszerű beosztása is lehetetlenné vált, sőt gyakran a sírkövek sem helyezhetők el alkalmasan, sem pedig a hozzátartozók nem közelíthetik meg a sírokat oly könnyen, mint az a rendes és kielégítő méretek folytán a keresztény temetőben történik és amint azt a kegyelet gyakorlásának szabadsága igényli. [...] A jövőben a X. kerületi izr. új temetőben ezen itt említett lényeges bajokon nemcsak célszerűségi, szépészeti, kegyeleti, hanem főleg közegészségügyi szempontból mindenesetre segíteni fog kelleni, [...] hogy a X. kerületi izr. új temetőben a jövőben a sírok-, sírközök- és utakra nézve a keresztény temetőben szokásos méretek legyenek, illetve lehessenek irányadók.” Épp ezért kérték, hogy a főváros a félmilliós budapesti lakosság egy ötödét kitevő izraelita felekezet új temetője számára ne a 429 holdas új köztemető 18 holdnyi (4%) délnyugati csücskét, hanem a temető mellett fekvő 70 holdas (16%), eredetileg szőlőtelepítésre szánt, viszonylag jól megközelíthető városi földterületet adja át. Nem találtuk nyomát annak, hogy a városi tanács szeptemberig érdemben foglalkozott volna e beadvánnyal, viszont 1891 májusában egy bécsi orvosnak a fővárosi tiszti főorvoshoz intézett, a Salgótarjáni utcai temető higiéniai állapotaira vonatkozó panasza nyomán - a temetőt fenntartó szentegylet értesítése nélkül - vizsgálatot rendelt el.136 A vizsgálat megállapításai nem sokban tértek el a szentegylet beadványában előadottaktól, azonban okot adtak rá, hogy a tanács konstatálja, „a fővárosi izraelita temetőkben - a közegészségügyet tekintve - tűrhetetlen állapotok vannak”, s utasítsa a Chevra Kadisa elöljáróságát, hogy gondoskodjon az 1882. évi köztemetői szabályrendelet sírhelyekre és sírközökre vonatkozó előírásainak pontos betartásáról. Egyúttal felhívta a tanács a köztemetői igazgatót, gyakran jelenjen meg a zsidó temetőben, s ellenőrizze a közegészségügyi szabályok betartását. Az eljárás módja felháborodást váltott ki a szentegyletből, annak tiktára, Mezey Ferenc fulmináns fellebbezést adott be ellene. Ebben egyebek mellett kifejtette, hogy a temető sírközei azért oly szűkösek, mert 1874-ben a felekezet nem kapta meg a megfelelő méretű temetőterületet, s a két kisebb parcellától eltekintve betelt temetőben már nem lenne célszerű a sírok közti távolságok módosítása. Érvei nem hatották meg a fővárosi közigazgatási bizottságot, amely szeptember közepén helybenhagyta a tanács határozatát. Szinte ugyanekkor került a közgyűlés elé a tanácsnak a februári Chevra Kadisa- beadvány különösebben nyomós indokok nélkül történő elutasítását, tehát az 136 Uo.
