Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
328 Műhely eredetileg kijelölt 18 holdas terület átadását proponáló javaslata.137 A fővárosi közgyűlés azonban az izraelita felekezet érdekeivel ily nyilvánvalóan ellentétes javaslatot nem támogatott, s a magát később az egyházpolitikai törvények körüli harcokban is exponáló Radocza János ügyvéd indítványára a szentegylet kérelmének teljesítése mellett döntött. A Kozma utcai temető kialakításának történetét e helyütt nem folytatva mindössze a megnyitás dátumát szükséges feljegyezni: 1892. október 12-én kezdték meg a temetkezést az új zsidó temetőben. Először csak a fővárosban dúló kolerajárvány áldozatai kerültek ide, 1893 tavaszán azonban már a Chevra Kadisa tagjain és a Salgótarjáni utcai temetőben korábban külön sírhelyet vagy sírboltot szerzett, illetve újonnan szerző személyeken kívül a pesti városrész minden zsidó vallású halottját itt temették el.138 1893-ban, húsz évvel a megnyitása után tehát a Salgótarjáni utcai temető megszűnt pesti zsidó köztemetőnek lenni, ezt a funkciót a Kozma utcai sírkert vette át. Az elkövetkező két-három évben, amíg a szentegyleti tagok számára rezervált délnyugati parcellarész be nem telt, a Chevra Kadisa tagjai még a régi temetőbe tudtak temetkezni, 1896- tól kezdve ők is a Kozma utcaiba kényszerültek. Ezzel egy időben, az 1890-es évek közepén keltek el a Salgótarjáni utcai temetőfalak melletti utolsó sírboltok is. A Salgótarjáni utcai temető térszerkezetének ismertetésekor láthattuk, hogy ez nem jelentette az ottani temetkezés befejezését, a sírkert lezárását - a régi temető fokozatosan olyan exkluzív vagy elit sírkertté vált, amelyben a köztemetői sírhely- és sírboltárak sokszorosáért volt lehetőség új temetkezési helyhez jutni. Összegzés A Salgótarjáni utcai zsidó temető a hagyományos askenázi zsidó temetői kultúra és a 19. századi polgári temetőhasználat és temetőművészet különleges találkozási helye, amelynek a falai mentén sorakozó mauzóleumsor egészen egyedi monumentalitást kölcsönöz. A temető egy viszonylag rövid történeti korszak produktuma, hiszen kevesebb mint két évtizedig - 1874-1892 között - zajlott benne tömeges, azt követően pedig harminc éven át szórványos, elit jellegű temetkezés. Mivel a temető területe semmilyen átrendezésen nem esett át, így minden - le nem dőlt, össze nem omlott - síremléke máig eredeti helyén áll, és egyedülállóan hiteles módon őrzi a 19. század utolsó negyedében élt pesti 137 BFL IV.1403.a 858/1891; FK, 1891. szeptember 22. 5. p. 138 PCHK Jelentés 1893. 11. p.
