Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
316 Műhely 9. kép. Kohn Arnold cég: Csányi Ágoston családi síremlékének terve, 1908 BFL XV.17.d.328 te Salgótarjáni utca / Csányi megjegyezni, hogy a parcellaszélek összképe a belső részekénél jóval hosszabb idő alatt formálódott ki, az 1870-es évektől az 1920-as évekig emeltek itt síremlékeket. Ennek megfelelően a temetői utak mentén sétálva egy fél évszázad temetőművészetének stílus- és ízlésváltozásait figyelhetjük meg. Alapvetően azokat a stílusváltozásokat, amelyek a keresztény temetők síremlékmüvészeté- ben is végbementek - fontos különbség ugyanakkor, hogy e síremlékekről nem pusztán az emberi alak megjelenítése hiányzik, de a zsidó temető síremlékei az 1920-as évekig alapvetően architektonikus jellegűek maradtak. A domináns síremléktípus a 19. század végi keresztény temetőkhöz hasonlóan itt is az obe- liszk, amely mellett nagyobb számban az egyéb antikizáló formák (aedicula, oszloptörzs, szarkofág, vázaforma, illetve egyiptomi ihletésű sztélé) jelennek meg. Már az 1870-es években sem hiányoztak azonban az egyedileg tervezett, igényes megformálású síremlék-építmények (például all. sor monumentális Goldberger- és Pollák-síremléke), amelyek száma különösen a századfordulón nőtt meg, amikor már nemcsak a mauzóleumokat, de az utak mentén álló síremlékek egy részét is a korszak vezető építészei tervezték. (Vidor Emil: Davisssohn Mór síremléke, 1902 k; Lajta Béla: Beimel Jakab és felesége síremléke, 1907-08; Kőrössy Albert: báró Madarassy-Beck Miksa családi síremléke, 1902; Fellner Sándor: Keppich Emil családi síremléke, 1907 u. stb.)
