Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
312 Műhely az elhunyt és anyjának vagy apjának zsinagógái neve, a halálozás zsinagógái naptár szerinti dátuma valamint a „Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe!” (lSám 25,29) formula öt héber szavának kezdőbetűi kerülnek fel a síremlékre. Míg korábban a héber felirat volt a sírkő külső, a sírok közötti útra néző oldalán, a század végére ez megfordul, a német s egyre inkább a magyar felirat kerül az előoldalra, a héber pedig a hátsó, sírhant felőli oldalon kap helyet.100 E változások alapvetően a zsidó közösségen belüli kulturális átalakulásoknak, a magyarosodásnak, a héber nyelvismeret elhalványulásának az eredői - amelyeket azonban a Chevra Kadisa 1899. évi alapszabályában már kontrollálni igyekezett. A szabályzat 28. paragrafusa kikötötte, hogy „a síremléken egyéb sírfeliraton kívül az elhunyt valamint szüleinek zsinagógái neve héber nyelven is bevésendő. Sírfeliratoknál a vallástörvény szerinti feliratok mellett azonban minden más nyelv kizárásával a magyar nyelv használandó. Kivételnek csak az elöljáróság külön határozata alapján lehet helye.” E szabályozás nyilvánvalóan azt célozta, hogy a temetkezők által már alig bírt héber nyelv ne tűnjön el a temetői emlékekről, a német nyelv viszont a magyarnak adja át e helyét. Az 1899. évi szabályozás szerint az engedélykérelem mellékleteként a sírkőfeliratokat és a síremlékek terveit is be kellett nyújtani a szentegylet hivatalának. „Ha a felirat nyelvi szempontból, maga az emlék [pedig] az izraelita vallás szabványainak megfelel, a díj kérdés[e] pedig rendezve van”, az ilyen kérelmeket a hivatal három nap alatt rövid úton elintézte, a problémás esetek a legközelebbi elöljárósági ülés elé kerültek. A héber feliratok alkalmazására vonatkozó szabályt már az I. világháború idején sem tudta a szentegylet teljes mértékig betartatni, számos monumentális síremléket emeltek kizárólag magyar nyelvű feliratokkal. Az 1920-as években létesült legjelentősebb síremlék, Vázsonyi Vilmosé szintén nélkülöz minden héber feliratot. A fentiek szerint 1899-ben a Chevra Kadisa már a felállítandó síremlékek formai megoldásainak ellenőrzését is szükségesnek tartotta. A fenti paragrafusban arra is kitértek, hogy a síremlékek építésénél a hatósági szabályrendeletek és a temetői rendszabályok mellett „a vallásos szokások” is pontosan betartan- dók, „utóbbiakat az elöljáróság határozza meg”. Sajnos nem tudjuk pontosan, mit tekintett a szentegylet a síremlékállításnál kötelezően betartandó vallásos szabálynak, azonban az Egyenlőségben 1890-ben - amikor a pesti zsidó közösség tagjai még kizárólag a Salgótarjáni utcai sírkertben temetkeztek - arról olvashatunk, hogy a temetőben „a Chevra Kadisa egy sírkövet döntetett le, midőn megtudta, hogy a felírás nem felel meg a hely méltóságának és szentségének. [...] Rövid idő előtt a Chevra Kadisa egy másik sírkövet azért utasított vissza, 100 [Bányai Viktória]: Sírfeliratok. In: Bányai 2017. 26. p.
