Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 311 6-án elhunyt országgyűlési képviselő, Sándor Pál sírja fölé került 1937. szeptember 12-én.96 A pesti zsidó temetőkben síremlék felállításához a Chevra Kadisa engedélyére volt szükség: ezt egy egyszerű síremlékre a temetkezési költségek és a sírhelydíj megfizetése után elvben ingyen kiadták. Mivel azonban e díjak teljes kifizetésével sokan késlekedtek, így - legalább is a 20. század elején - a síremlékállítási engedély kiadása volt az az alkalom, amikor a szentegylet be tudta hajtani a hozzátartozókon a hátralékot. Az 1907-1915 közötti elöljárósági ülésjegyzőkönyvek tele vannak e díjak mérséklése, elengedése iránti kérelmekkel, az elöljáróság az előbbire általában hajlandó volt, az utóbbira azonban csak kivételes esetekben. Az 1871-ben és az 1885-ben kiadott alapszabályok pusztán annyit rögzítettek, hogy „síremlék vagy sírkerítés felállítására való engedély kinyerése” érdekében a kérelmet az egylet elöljáróságához kell benyújtani.97 Az 1899. évi alapszabály ezt a kérdést is részletesebben szabályozta: „a sírkövek és sírjelző táblák állítása iránti engedélyek a temetési és sírhelydíjak lefizetése, illetve elengedése esetén díjtalanul adatnak ki. Mauzóleumok, [kovácsoltvas] sírkerítések, szarkofágok, [a sírhant körüli] kőszegélyek létesítése iránti engedélyek 18-90 Ft-ig terjedő díj alá esnek”.98 Az egylet vagyontalanul elhunyt tagjainak sírjára alapszabálya szerint a Chevra Kadisa saját költségén volt köteles síremléket állítani: az 1870-es években a halálozástól számított fél éven, az 1880-as évtizedben már három hónapon belül meg kellett ezt tennie.99 Feltehető tehát, hogy a Salgótarjáni utcai temető jobb oldali 18-53. soraiban álló egyszerű, hasonló kinézetű síremlékek egy részét „hivatalból” maga a szentegylet állította. A Salgótarjáni utcai temető síremlékei alapos vizsgálatának egyik legérdekesebb eleme majdan a sírfeliratok nyelvének, nyelveinek, az eltérő nyelvű feliratok elhelyezkedésének, valamint a feliratok tartalmának összehasonlító elemzése lehet. Ehhez a sírok tömeges felmérésére, a héber feliratok átirataira lenne szükség, amivel egyelőre nem rendelkezünk. Jelen dolgozatban csak utalni tudunk az egyszerű és a reprezentatív síremlékek közötti nyelvi különbségekre: az 1870-es években az előbbieken jellemzően csak héber betűs feliratok vannak, míg az utóbbiakra a német-héber kétnyelvűség a jellemző, sokszor még hosszú, egyedi sírfeliratokkal, sírversekkel. A századfordulóra a magyar nyelv használata lesz általános, egyre kevesebb emléken olvashatók sírversek, igényesen szövegezett feliratok, héberül pedig többnyire csak 96 FL, 1877. március 27. 343. p; BH, 1937. szeptember 14. 8. p. 97 PCHK Asz. 1871. 17§; PCHK Asz. 1885. 19§. 98 PCHK Asz. 1899. 28§. 99 PCHK Asz. 1871. 27§; PCHK Asz. 1885. 18§.
