Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 309 Az 1874-ben lezárt Váci úti temető három évtized múlva történő felszámolásáról már a Salgótarjáni utcai temető területének átadási szerződése is rendelkezett, a régi temetőben nyugvó halottaknak a Salgótarjáni utcai sírkertbe való áthelyezése vallási szempontból sem volt kifogásolható. Ez a folyamat közvetlenül 1874 után megindult, különösen a magasabb társadalmi állású, vagyonosabb családok körében - amit a sírboltok emléktábláin, s az első temetői sorok síremlékein olvasható sok 1874 előtti halálozási dátum is igazol. Ezeket az áthelyezéseket a temetői könyvekben is nyilvántartották, feljegyezve az exhumálás dátumát és az azt engedélyező elöljárósági határozat számát. Az 1890-es évektől maga a Chevra Kadisa is sürgette, engedményes díjak által bátorította a Váci úton nyugvó halottaknak a leszármazottak által való áthelyezte- tését-akit ugyanis családja nem exhumáltatott, azt 1910-ben a szentegyletnek saját költségén kellett a Kozma utcai temetőbe átszállítatnia.89 Amikor például a temetői sírboltok, építmények tervezése és kivitelezése kapcsán sokat foglalkoztatott építőmester testvérpár, Wellisch Sándor és Gyula 1907-ben Tedesco Bernát exhumálásának engedélyezéséért folyamodott, a szentegylet négy lehetőséget is felkínált a számukra. A Salgótarjáni utcai temető egy rendes, azaz a Chevra Kadisa által kijelölt sírjába történő áthelyezést 960 korona, egy ottani választott sírba való újratemetést 1160 korona díj ellenében vállaltak, a Kozma utcai temetőben ugyanezt a szolgáltatást már 560, illetve 760 koronáért készek voltak elvégezni.90 A Salgótarjáni utcai temetőben számos egyéb okból is sor kerülhetett exhumálásokra. Gyakori eset volt, hogy a temető egyik sírjában nyugvó halottat a család újonnan épített fali sírboltjába helyezték át. Hertzka Sándor 1901-ben elhunyt s a temető Bal 184. sor 17. sírhelyén eltemetett anyját, Hertzka József Mayemé sz. Brüll Johannát például az 1906-ban, a temető régi kamrájának és mellékhelyiségének helyén létesített Dr. Hertzka Imre-féle családi sírboltba helyezték át. Hertzka Sándor 1907-ben az így megüresedett, egykor 800 koronáért vásárolt sírnak és a felette álló síremléknek a saját temetkezése céljából díjtalanul, vagy pedig 200 korona adomány fejében történő átengedését kérelmezte. Az elöljáróság csak 500 korona ellenében volt hajlandó a kérelemnek helyt adni.91 Az eset fordítottja is megtörténhetett: 1915-ben ruszti Rust Oszkár az 1860-ban, illetve 1867-ben, még gyermekkorukban elhunyt, korábban a Váci útról áthelyezett, a Salgótarjáni utcai temető Jobb 19. sírboltjában eltemetett testvéreit exhumáltatta s szüleiknek a temető 246. sorában található 89 PCHK Jelentés 1910. 7. p. 90 MZSL XIII-1-1 1907/44/8. 91 MZSL XIII-1-1 1907/26/36.
