Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
308 Műhely sírhelyek, utánuk már az igazi köztemetői rész következett. A sírsorok megnyitása itt is kelet felől nyugati irányban haladva történt, 1874. június 17-én az első eltemetettek Steiner Regina (Bal 102. sor 11. sír) és Schwarz Bemát (Bal 108. sor 4. sír) voltak. Bal oldalt a 92-98. sorokban, illetve a 109-118. sorokban gyermekek nyugszanak, ahogy említettük, az itteni sírhelyek többségébe az 1890-es évek elejéig kétszer temetkeztek. E köztemetői rész folytatását képezik az 1886-ban megkapott keleti területen megnyitott és már 1889-re betelt sírsorok. 1945 februárjában ezen a területen temették el a pesti gettó több mint kétezer halottját is. A temetőhöz az északi oldalon 1877-ben hozzákapcsolt két parcella a keleti parcellához hasonlóan alapvetően köztemetői rész, chevra-tagsággal nem rendelkező felnőttek, illetve gyermekek vannak benne eltemetve. Számozása keleti irányból nyugat felé halad a temető megnyitása után pontosan négy évvel, 1878. június 18-án megkezdett 123. sorral.87 A 19. század végi gyermekhalandóság nagyságát érzékelteti, hogy e temetőrész sírjainak közel fele gyermekeket fogadott be. Az északi temetőrész nyugati parcelláját 1887. október 30-án nyitották meg és 1892-ig használták, itt is köztemetői és gyermeksírok sorai váltakoznak egymással. E bejárattól távolabbi, északi részen csak a temetői utak mentén, a frontban alakítottak ki magas díjért megszerezhető, választható sírhelyeket - többre bizonyára nem volt kereslet, illetve a funerális reprezentációra igényt tartó családok számára ez a rész kevésbé lehetett vonzó, mint a bejárathoz közeli dél-nyugati parcella. A részben kettős sírokat tartalmazó sorok egyes, a 20. század elején rezervált sírjaiba még jóval a környező parcellák betekét követően, az 1920-30-as években is temetkeztek.88 Exhumálások a Salgótarjáni utcai temetőben A zsidó vallási törvények a halottak exhumálását, egyik nyugvóhelyről a másikra való áthelyezésüket alapvetően tiltják, csak különleges esetben, például a temető felszámolása esetén, egyesével, szigorú felügyelet mellett engedélyezik. A 19. század végi, 20. század eleji pesti zsidó temetőkben az exhumáció ennek ellenére - a szentegyleti jegyzőkönyvek és a temetői könyvek tanúsága szerint - elöljárósági engedélyhez és díjfizetéshez kötött, de viszonylag gyakori jelenség volt. 87 BFL XV. 17.d.328 te 8/15 - A Kerepesi temető rendezési terve a parcellák megnyitási dátumának jelölésével. 88 A Bal 183. sor 5. sírhelye például 1904-ben lett rezerválva a végül 1934-ben idetemetett Brüll Zsófia részére.
